You are currently browsing the category archive for the 'nagyvárosi élet' category.
Kicsit elegem van abból, hogy novemberben kimegyek az utcára pólóban és kabátban reggelit venni, és úgy jövök negyvenöt perccel később haza, hogy tökig leizzadtam. Ezen kívül utálom, hogy tavasszal harminc fok van, a nyár felét pedig elönti az eső. Normális időt akarok.
Vettem pogácsát, meg új Wire-t.
Tegnap úgy kezdődött a hetem, hogy felhívtam a konzulensemet hogy megmondjam neki, elküldtem a szakdogám legfrissebb változatát, és már hatvan oldalnál járok. Erre ő azt mondta nekem, hogy az rég nem jó, tömörítsek, mert a szakdolgozatnak húsz és negyven oldal közt kell lennie. Nem nagyon tudtam ezt hova tenni, mert amikor utolsó alkalommal, két hete küldtem el neki a szakdogámat, már akkor harminchat oldalnál jártam, és nem szólt, hogy bármi baj lenne. Mindegy, végigkérdeztem msn-en az évfolyamtársakat, majd miután mindenki mást mondott, illetve alapvetően senki nem tudott semmit, végigtelefonáltam a fél iskolát, és végül valaki százszázalék biztosra azt mondta nekem, hogy hatvan oldal az ajánlott terjedelem, de ha nagyon írhatnékom van, elnyújthatom nyolcvanra, viszont kilencvennél semmiképp se legyen több. Ez azért megnyugtatott, habár így is biztos, hogy valamit tömörítenem kell majd, esetleg kivágni dolgokat. Nem baj, még van majdnem öt hetem rá, és igazából már tudom, hogy mi az, amit még le akarok írni. Látom már a végét, na.
Tamás, régi általános iskolás + gimis osztálytársam hívott vasárnap focizni a ligetbe, aminek annyira megörültem, hogy el is mentem. Majdnem három órán át rúgtuk a bőrt, nagyon jó volt. Azt mondta, jöhetek máskor is nyugodtan. Szerintem fogok. Hiányzik a mozgás az életemből, túl sokat vagyok itthon, és annyira lefáradok agyilag a nap végére, hogy egyre kevésbé tudom rávenni magam a futásra (konkrétan múlt héten egyszer mentem ki összesen). A foci meg amúgy is jó.
Megyek vissza dolgozni.
Egyébként tök jó mostanában minden péntekem: Roland barátommal órákat billiárdozunk esténként, és újabban kurvajól játszunk. Komolyan, három-négy éve nem csináltunk olyan figurákat, mint mostanában (értsd: akkoriban rendszeresen lejártunk hetente többször is). Ezután mindig autózunk a városban egy félórát, hazavisz, jó zenéket bömböltetünk, meg ilyenek. Az egyetem miatt mostanában sokat kell fotóznia, péntek éjjel (vagy már szombat hajnalban, whatever) csinált rólam is pár képet, vagyis másfél év után van új fotóm:
Állítólag jó lett. Egyébként meg pénteken végre megvettem az új Chemical Brothers lemezt, hozzá az ötszámos Do It Again maxit, továbbá zsákmányoltam egy ilyet, és egy ilyet is (utóbbin nagyon vicces számok vannak, főleg az első cd-n – a 7. felvétel az ultimate electro theme szeretkezéshez).
…az utóbbi pár napban nincs sok érdemi frissítés, mert
- elkezdődött az iskola, és olyan rohanósra vették a tempót, hogy már kiköptem a tüdőmet
- egyszerűen semmi új zeném nincs, és a jövő hétig nem is lesz (azért megpróbálok valamit becsempészni a hétre is ide)
- fel kell dolgoznom életem legnagyobb pofonját, amit nő valaha adott (most már egész jól haladok ebben)
Addig is ajánlom melegen Diplo hétvégi essential mixét, és a Chemical Brothers félórás vendégmixét Pete Tong show-iból, vigyétek, amíg lehet!
Tegnap Neil Gaiman dedikálást tartott Budapesten. Mint tudjuk, ő nekem igazi nagy kedvencem, úgyhogy muszáj volt elmennem. Eláztam, majd közel két és fél órát álltam sorban, tökig megizzadtam, aztán meg nagyon fáztam, de végül alá tudtam iratni vele mind a tizenegy képregényemet és két könyvemet. Készült pár kép is (valaki kérdezte, igen, Thievery Corporationös póló van rajtam):
Mr. Gaiman itt már dedikálja egy ideje a dolgaimat, az egyik szervező oda is jött szólni, hogy esetleg nem kéne mindet aláiratnom vele, mert sokan várnak még, de elhajtottam a picsába.
Mr. Gaiman még mindig dedikál nagyban.
Itt az egyik elgépelést mutatja a Sandmanben (van egy magyar felirat ugyanis az egyikben, ami rosszul lett leírva), és megkérdezte, hogy hogyan kell helyesen leírni. Közben mellette a kislánya, Maddy egy cetlit tart, melyre az van írva, hogy “Please take the food!”.
Köszönöm annak a srácnak és a barátnőjének, akik lefotóztak (főleg a lánynak, ugyanis ő kattintgatott), ez egy örök élmény marad nekem. Neil Gaimanon és az ő Sandmanjén nőttem gyakorlatilag fel, szavakban leírhatatlan érzés volt találkozni vele eme pár perc erejéig. Ez ilyen “once in a lifetime” dolog, nem hiszem, hogy többet lesz lehetőségem rá, bár ki tudja, mit hoz a jövő… Mindenesetre a Stardustot biztos lecsekkolom majd októberben.
Ma meg születésnapom alkalmából (és csak emiatt, mert itt most olvastátok, ne köszöntsetek fel) megleptem magam az új Unkle lemezzel. Ma-holnap meg is hallgatom majd.
flynn says:
bogota, mi
Robinnyo says:
en?
Robinnyo says:
Két túsz megsebesült, egyiküket a rabló testén áthatoló golyó találta el.
Robinnyo says:
istenem
Robinnyo says:
magyar rendorseg
Robinnyo says:
:DD
Robinnyo says:
ezt igy kb
Robinnyo says:
midnenki meg tudta volna csinalni
Robinnyo says:
hogy kinyirjuk a tuszejtot
Robinnyo says:
es mindket tuszt meglojuk
Robinnyo says:
:D
Robinnyo says:
ehhez nem kell kulon kommandos osztag
Robinnyo says:
“Több jel is arra utal, hogy nem volt profi a Széna téri túszejtő” – nyilatkozta az MTI-nek Münnich Iván kriminálpszichológus.
Robinnyo says:
de okos vagy.
Robinnyo says:
:D
Robinnyo says:
nem volt meg tul nagy gyakorlata.
Robinnyo says:
eloszor csinalta.
Robinnyo says:
A rablónál nem AK-47 gépkarabély volt – ahogyan arról néhány hírforrás beszámolt -, hanem egy Parabellum pisztoly.
Robinnyo says:
van egy kis kulonbseg
Robinnyo says:
:D:DD
Hajnali 1-kor visítok a röhögéstől :DDDDDDDDDDD
gayvor üzenete:
úgy imádom a schwarz zenékben a zongorát
flynn üzenete:
vettem ma 3 féle kotont
Hmm.
Az alábbiakban közlöm az észrevételeimet az éjszakai incidenssel kapcsolatban:
1) Lássuk be: október 23-a óta kurvára nem történt semmi ebben a tetves országban. Kordonbontás? Ne hülyüljünk már. Poén volt tizenöt percig, szerintem a Fidesznek sem volt több szándéka vele. Aztán ugye alig telt el pár óra, és ki kellett találni, hogy mivel lehetne megerősíteni még jobban a Kossuth-téri kordonokat, és úgy alapvetően a műveleti terület védelmét. A kormány bedobta a hangzatos “terrorveszély van!” kártyát, erre tényleg remek dolog hivatkozni, hiszen, ha terrorveszély lenne, akkor tényleg indokolt lenne a megerősített közbiztonság és védelem, pláne a Kossuth-téren. Azonban valóban terrorveszély van? A faszomat. És akkor éjszaka megtörtént az incidens. Pont akkor, amikor szóba került a terrorveszély fogalma, mondhatni a bejelentések utánra időzítve. Most már tehát valóban terrorveszély van, be lehet biztosítani a Kossuth-tér védelmét, hogy véletlen se keveredjen oda egy tüntető se március 15-én. Iszonyatosan jó munkát végeztek, le a kalappal.
2) Az ügy zavaros, mert még mindig nem tudták eldönteni, hogy mozgó autóból, vagy álló helyzetből adták-e le a sorozatot. Ez a ködösítés kérem, ezt egyszerűen meg tudják határozni a ballisztikai szakértők.
3) Megállapították, hogy egy AK-47-esből adták le a sorozatot. Kinek van AK-47-ese itthon? A rendőrségnek, a hadseregnek és a volt munkásőröknek. A maffia és társaik nem szeretik az ilyen nagy gépfegyvereket.
4) Lassan tényleg tiszta Amerika leszünk, baszki.
Letudtam a harmadik vizsgaidőszakomat is ezen a hóbelevancos Külkeren, basszátok meg. És tudjátok mi rokkol a legjobban? Hogy végül csak két tárgyból hasaltam el. Iszonyatosan meg lett hajtva az utolsó két hét, és a legvégére az eredménye is látszott már. Egy uv kivételével átmentem mindenből, lehet kezet fogni, gratulálni, vagy meghívni egy sörre.
Mostantól másfél hónap szabad élet következik. Még leírni is felemelő érzés. Ismét beleástam magam a munkába: írok, sőt, dzsoni már dolgozik az új Urban Sounds-on, ami rettenet jó lesz.
Végre ismét lesz időm olvasni, filmezni (ennek eredményeként hétfőn lecsekkoltam az Apocalypse Now!-ot, húbazeg), sorozatozni és talán még nőzni is. Partizni is ugye, de azt a vizsgaidőszak alatt is nyomtam keményen.
Hello világ, jövök.
