You are currently browsing the category archive for the 'love' category.
Most már képes vagyok róla beszélni.
Másfél év rengeteg idő, olyan ilyenkor a szakítás, mintha az egyik karját, vagy valamelyik létfontosságú szervét veszítené el az ember – még akkor is, ha én szakítottam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a finom érintése, a gyönyörű mosolya, vagy a párnámon az illata, de sajnos valami nagyon elromlott, és ezekből az utolsó hónapokra egyre kevesebb lett, én meg nem bírtam már tovább. Fájt és fáj, mert én nagyon akartam, hogy működjön ez a dolog, a hátralévő életemet is el tudtam volna vele képzelni, de amikor a szemedbe mondja, hogy ő már nem szerelmes, és neked minden este lefekvéskor ez visszhangzik a fejedben órákig, akkor nem marad más választás. Talán úgy hozza majd a sors valamikor, hogy megpróbáljuk újra, nem tudom: aki ismer, az tudja, hogy nekem ez nem kenyerem, de vele mégis látnám értelmét, mert az életem legszebb másfél évét adta, soha hozzá foghatóval még nem találkoztam.
Nehéz egyedül ebben az állandó semmittevésben. Ilyenkor csak gondolkodni tudok, nem tudok nem rá gondolni, és hogy talán elhamarkodott voltam, kellett volna időt hagynom neki. Sokan segítenek, sokan elmondták a véleményüket, de nem jutottam előrébb. Mostanában valahogy több jut nekem az őszből: többet látok a lehulló leveleknél és többet érzek az egyre hűvösödő időnél. Minden sötétebb, zordabb és magányosabb.
A nyelvvizsga jó nehéz volt, noha pont a magnó az, ami szerintem összejött. Félek, hogy az írásbelin a teszten, vagy a szövegértésen elvérzek (a levelet meglepően könnyűnek éreztem, pedig tartottam attól is rendesen). 20-án szóbeli, június 8. után pedig eredményhirdetés. Azért, akárhogy is nézem, kurvára jó lenne, ha összejönne most mindkettő.
Tegnap Nórival egy évesek lettünk :). Nemsokára leérettségizik, és újult erővel futunk neki a másodiknak. Zajlik most az élet rendesen, ki sem látszom a dolgokból.
Oh but the longing is terrible,
A wonton heart under attack.
I wanna love you,
All the way off,
I wanna break your back.
Colour of all that’s hysterical,
Travels along your bones,
Just to be near you sucking your skin,
Not gonna leave you alone.
Yes here of course there are miracles,
A lover that loves that’s one.
Groomed with the laughter,
Ecstatic disaster,
Come let’s arouse the fun!
We could build and engine,
Out of all your rising stars!
Tear apart the apart,
We seem to think we are.
Call of work let’s lay!
Call it lover’s day!
Call it lover’s day!!!!!
Give me the keys to your hiding place,
Im not gonna tear it apart.
I’m gonna keep you week in the knees,
Try to unlock your heart.
You’re gonna turn me animal,
You’re gonna turn me dumb.
Your kiss in the night,
Bringing the light,
You’re like the rising sun!!!
I hunger for you like a cannibal,
Not gonna let you run.
I’m gonna take you,
I’m gonna shake you,
I’m gonna make you cum!!!
Swear to god it will get so hot,
It’ll melt our faces off.
Then we can see,
The you the me,
Beyond mirrors outside clock.
Held naked in the light,
Held gently,
Held tight,
So soft!
Get off!
Get off!
Ball so hard,
We’ll smash the walls,
Break the bed,
And crash the floors, don’t stop!
Laugh and scream!
And have the neighbors call the cops!
’till all the eyes that they’ve seen our fire play!!!
Can’t forget,
Mark it down,
Call it lover’s Day!!!
Yes here of course there are miracles.
Under your sighs and moans.
I’m gonna take you,
I’m gonna take you,
I’m gonna take you home.
I’m gonna take you home.
I’m gonna take you home.
I’m gonna take you home.
I’m gonna take you home… ;)
Igen srácok, épp azt súgom a fülébe.
You know when I said I knew little about love?
Well, that wasn’t true.
I know a lot about love.
I’ve seen it.
I’ve seen centuries and centuries of it.
And it was the only thing that made watching your world bearable.
All those wars. Pain and lies. Hate.
Made me want to turn away and never look down again.
But to see the way that mankind loves.
I mean, you could search the furthest reaches of the universe
and never find anything more beautiful.
So, yes, I know that love is unconditional.
But I also know it can be unpredictable,
unexpected, uncontrollable, unbearable and, well,
strangely easy to mistake for loathing.
And
what I’m trying to say, Tristan, is
I think I love you.
My heart, it feels like my chest can barely contain it.
Like it doesn’t belong to me anymore.
It belongs to you.
And if you wanted it,
I’d wish for nothing in exchange.
No gifts, no goods, no demonstrations of devotion.
Nothing but knowing you love me, too.
Just your heart in exchange for mine.
