A brit gettók öröksége

Daddy G – DJ Kicks

Sokadik gondolkodás után is meglepő, hogy a korai triphopot megtestesítő Bristol sound alkotóközössége az elmúlt húsz évben gyakorlatilag egy emlékezetes DJ mixet nem tudott összeállítani Daddy G korszakalkotó DJ Kicks-én kívül. Pedig megtehették volna: a zenészek legtöbbje elboldogult a lemezjátszókkal, maga Daddy G a Wild Bunch DJ kollektíva tagja volt az 1980-as évek közepén, míg meg nem alapították a Massive Attack-et. Hatalmas űrt tölt be tehát ez a kiadvány, ami a szóban forgó stíluson kívül felvonultatja a gettók és veszélyes munkásnegyedek örökségét, avagy a reggae-t és a dubot is.

Ennek megfelelően – Daddy G szavaival élve – stone cold classic reggae dalok (pl.: Willie Williams – Armagideon Time; Meters – Just Kissed My Baby), fergetegesen jó dubplate-ek, a Massive Attack kevésbé ismert gyöngyszemei és az azon is túlmutató elektronika a mix tartalma, miközben egy-egy baráti biccentés erejéig hallhatjuk Tricky egyik klasszikusát és a Melaaz Non Non Nonját, ami talán az egyik legméltatlanabbul elfeledett örökzöldje a triphopnak (eredetileg Dawn Penn szintén 1994-es No No No című reggae zenéjének a változata).

Alapvetően azért kiemelkedő ez a kiadvány, mert nem az egyértelmű, megkerülhetetlen témákat vonultatja fel, de közben mégis úgy szól, mintha azokat hallanánk. Daddy G kiváló lemezlovas, és szédületes, hogy a végén már Leftfieldet és Aretha Franklin alapművének a chicago house változatát rakja, majd egy olyan Paul Oakenfold remixszel zár, ami vélhetően meglepné a sztár rajongóit. Közben meg ott vannak az elkallódott Massive Attack finomságok is: két remix, amik közül a Nusrat Fateh Ali Khan Must Must átirata emberünk szerint a banda legjobb újrára lett, amit valaha csináltak, a Karmacoma Napoli Tripje és az I Against I című Mos Def kollaboráció, amit a Blade 2-höz írtak (és a 2007-es Collecteden végül megjelent széleskörben is).

01. Intros (by Philip Levi & Tipper Irie)
02. Willie Williams – Armagideon Time – 1979
03. Sound Dimension – Rockfort Rock – 1968
04. Melaaz – Non Non Non – 1994
05. Tricky – Aftermath (Version 1) – 1993
06. Meters – Just Kissed My Baby – 1974
07. Nusrat Fateh Ali Khan – Mustt Mustt (Massive Attack Remix) – 1990
08. Les Negresses Vertes – Face A La Mer (Massive Attack Remix) – 1993
09. Massive Attack – Karma Koma (The Napoli Trip) – 1995
10. Johnny Osbourne – Budy Bye – 198x/1995
11. Badmarsh & Shri – Signs (Dubplate Mix) – 2001
12. Barrington Levy – Here I Come (Dubplate Version) – 1984
13. Foxy Brown – Oh Yeah – 2001
14. Leftfield – Inspection/Check One – 1995
15. Massive Attack And Mos Def – I Against I – 2002
16. Aretha Franklin – Rock Steady (Danny Krivit Edit) – 1971/2002
17. Massive Attack – Unfinished Sympathy (Perfecto Mix By Paul Oakenfold) – 1991

Kapcsolódó írások:

Brazil lounge és olasz pornó soundtrack – Thievery Corporation
Diszkó a nyolcvanas években – Chicken Lips

brazil lounge és olasz pornó soundtrack

DJ Kicks mixed by Thievery Corporation

A tavasz hajnalán foglalkoztam már behatóbban kedvenc mixsorozatom egyik darabjával, és most erőt vettem magamon, hogy egy másikról is többet értekezzek két rövid bekezdésnél. Sőt, idővel szeretnék mindegyikről írni pár kimerítő gondolatot (persze, ha ilyen tempóban haladok – és ilyenben szándékozok – akkor majd talán tíz év múlva meg is leszek mindegyikkel).

Ideig-óráig kedvezményesen kapható még a washingtoni Thievery Corporation remekbeszabott mixe, amivel egyszerűen bűn nem rendelkeznie egyetlen downtempo rajongónak sem. Kétségtelen tény, hogy a lounge / nu jazz / bossa nova / downtempo / lo-fi szuperötös időszaka most már végleg lecsengett, és nyugodtan temethető, de az elmúlt tizenöt évben olyan bőséges felhozatallal látott el minket, hogy időtálló darabok természetesen jócskán akadnak. Talán a legerősebb a Thievery Corporation produkciója, amire tudatosan, vagy véletlenül, de szinte csak örökzöld számokat sikerült ráválogatnia Eric Hiltonnak és Rob Garzának. A kiadványnak azért van még meglepően nagy ereje, mert a megjelenésekor csak 1999-et írtunk, a duó még csak épphogy a második albumán dolgozott, és a félúton található Coming From The Topot exkluzív matériaként szivárogtatták ki az egy évvel később érkezett The Mirror Conspiracyről.

De persze e mellett annyi minden különlegességről – sőt, csemegéről! – kell beszélnem, hogy a Coming From The Topot nyugodtan el is felejthetjük. Szinte minden, mára nagy respekttel rendelkező kiadónak/formációnak van egy-egy korai kiadványa/szerzeménye ezen a mixen, és ezeket így összegyűjtve végighallgatni egyrészt öröm, másrészt pedig hiteles bizonyíték arra, hogy ezek a labelek és emberek miért olyan elismertek ma. A lemez Les Baxterrel indít, aki majdnem negyven évig meghatározó alakja volt a lounge-nak, majd egy compostos munka követi az A Forest Mighty Black-től. A koktélhangulat pár perc után máris megvan, egzotikus dobok, szitárok, pszichedelikus hangok és laza beatek jönnek-mennek, megállás egy pillanatra sincs. Ez tényleg egy olyan mix, amit hátradőlve, vagy fekve a legjobb élvezni.

A továbbiakban jön a DJ Cam-féle Success-nek a zseniális Thievery Corporation remixe, majd a Ninja Tune-on sokáig tündöklő Up, Bustle & Outtól egy egzotikus indiai darab, és máris az Explorationnél vagyunk, ami akkora downtempo klasszikus, hogy Infragandhiék Deck Attack-jain mind a mai napig hallani. S ekkor még épp csak elértük a szett felét, vagyis vár ránk egy Ubiquity kiadvány (Bobby Matos), egy igen korai Jazzanova szerzemény, Lazy Boy debütáló sunday bestes bakelitjének a címanyaga, egy abszolúte kivételes Death In Vegas remix és még jó pár finomság. Vagyis:

01. Les Baxter – Tropicando – 1998
02. A Forest Mighty Black – Rebirth – 1998
03. Da Lata – Beija Flor – exkluzív (1999)
04. Fun-Da-Mental / Thievery Corporation – Mother Africa Feeding Sista India / 2001 – 1993 / 1997
05. The 13th Sign – Rainbow – 1995
06. DJ Cam – Success (Thievery Corporation Remix) – 1998
07. Up, Bustle & Out – Emerald Alley – 1997
08. The Karminsky Experience Inc. – Exploration – 1997
09. Thievery Corporation – Coming From The Top – exkluzív (2000)
10. Da Lata – Ponteio (Bonus Beats) – 1998
11. Bobby Matos – Guiro Electro (Rainer Trüby Trio Mix) – 1997
12. Jazzanova – Fedime’s Flight – 1998
13. Pronoia – Janine – 1995
14. Lazyboy – Imperial – 1998
15. Rockers Hi-Fi – Transmission Central (Thievery Corporation Remix) – 1998
16. Indian Vibes – Mathar (Richard Fearless Mix) – 1998
17. Dual Tone – Reign Dub – 1998
18. Thievery Corporation It Takes A Thief / DJ Kicks – 1999

Akárhogy is nézzük, a Thievery Corporation nagyon belenyúlt a jóba, szerintem ők sem hitték még nyolc évvel ezelőtt, hogy ezek a számok egytől-egyig gyémántok lesznek mára. Szerintem még magukban sem hittek akkor, elvégre a belső borító mellé járó kisérőszöveg is csak minimálisan ír a karrierjükről, hogy mekkora samplerőrültek, mennyi zenéjük van, és mi mindent hallgatnak a brazil lounge-tól kezdve az indiai downtempón át egészen az olasz pornófilmek zenéjéig. Akkor még úgy tűnt, hogy ezeket a zenéket szétszedni, a modern kor felszereléseivel polírozni, jobban szólóvá tenni jó buli. Utólag aztán kiderült, hogy az ötlet nem túlságosan életképes, de egy tízéves intervallumban rendkívül jól működött, és ez a DJ Kicks mix az összes remekművet bemutatja. A beszerzése kifejezetten ajánlott, mindenkinek, korhatár nélkül.

Ami pedig az artworköt illeti, megszólalni sem tudok. Minimalizmus, tisztaság, rend és kényelem minden képen, a srácok pedig úriembernek öltözve pózolnak. Igazi lounge feeling.

Kapcsolódó írások:

Diszkó a nyolcvanas években – Chicken Lips
A brit gettók öröksége – Daddy G

diszkó a nyolcvanas években

DJ Kicks mixed by Chicken Lips

Nosztalgiázzunk egy kicsit, úgyis nagyon divatba jött újabban. Én mondjuk szerettem régebben is oldskool dolgokat hallgatni, de manapság az egész világot megmozgatja a nyolcvanas évek retrohullámja, de persze, aki nem csak elektronikus zenéket hallgat, az nyilván tudja ezt, hiszen amekkora hatással volt a múlt évtized rockjára a hetvenes évek, legalább annyira inspirálja a mostani digitális dolgokat a nyolcvanas. Ez így rendben is van, át kell néha ismételni a dolgokat: tudni kell honnan jöttünk, merre vagyunk most és hova tartunk.

Mostanában emiatt a kelleténél jóval többször pörög a lejátszómban a staffordi Chicken Lips triójának a 2003-ban kiadott DJ Kicks-e, ami sajnos anno elég gyenge fogadtatásban részesült. Természetesen érthető az oka: jóval megelőzte a korát (gondolom nem kell nagyon ecsetelni, hogy az elektronikus zene még annyira fiatal, hogy gyakorlatilag évente változik benne minden), és nem is nagyon értették az emberek (félreértés ne essék, én se), hogy mi olyan felemelő egy retrospektív mixben, aminek a gerince húszéves szerzeményekből áll. Ha a Chicken Lips ma készítette volna el ezt, akkor minden bizonnyal baromi trendi trió lenne, és sokkal jobban befutna, mint amennyire befutott közel húszéves fennállásuk során (persze azért ebben közrejátszott az is, hogy az utóbbi időkben sajnos elég rossz szerzői lemezeket adtak ki, és ekkor még finoman fogalmaztam).

Vessünk egy pillantást a borítóra:

Koszos sikátorszerűség, de lehet simán egy klub hátsó kijárata is. A lényeg azonban, hogy a képbeállításról ordít a nyolcvanas évek divata, sőt, akinek megvan a lemez, az gyönyörködhet a hátsó számlista igénytelenségén is: zöld alapon rikító piros betűk, hogy véletlenül se tudjuk elolvasni az előadókat és a címeket, a belső kísérőn pedig szintén húsz évvel ezelőtti márkák és technológiai eszközök láthatóak egy kupacba dobva. A csomagolás tehát igénytelensége ellenére jó, hiszen pont azt éri el vele, ami a hanganyag célja is: elrepíteni a hallgatót több mint húsz évvel ezelőttre. Egy olyan világba, ahol a kommunizmus még nálunk javában dúlt, másutt pedig csak épphogy jött a változás és EU sem volt még a mai formájában.

Tanulmányozzuk át ezután a számlistát (direkt odaírom a keletkezésük évszámát is):

01 Brainticket – Places Of Light – 1976
02 Karin Krog – Meaning Of Love (Herbert’s Disappearing Dub) – 2002
03 Jimmy Spicer – The Bubble Bunch (Original Jellybean 12″ Mix) – 1982
04 Colourbox – Shotgun – 1983
05 Nina Hagen – African Reggae – 1979
06 Lindström – Limitations – 2003
07 Lola – Wax The Van (Kenny’s Club Version) – 1987
08 The Congos – Congo Man (Carl Craig Mix) – 1977/2003
09 Chicken Lips – You’re Not Ready Yet – 2002
10 Gwen Guthrie – Seventh Heaven (Larry Levan Mix) – 1983
11 Paul Simpson Connection – Treat Me (Dubmental) (Pablovia Raban Remix) – 1985
12 Rhythm & Sound – Music A Fe Rule – 2003
13 Tik & Tok – Crisis – 1982
14 Warp 9 – Light Years Away (Dub) – 1983
15 Sharon Redd – Beat The Street (Instrumental) – 1982
16 Chicken Lips – Wind Ya Neck In – 2002
17 Big Two Hundred – Suckee – 2002
18 The Raincoats – Animal Rhapsody (Dennis Bovell Remix) – 1983
19 George Duke – Brazilian Love Affair – 1980
20 Wish & La-Rita Gaskin – Nice And Soft – 1981
21 Chicken Lips – Bad Skin (DJ Kicks Exclusive Track) – 2003

Láthatjuk tehát, hogy nem kamuzik a Chicken Lips, valóban – mára már lassan – huszonötéves számok adják a mixük javát, nem úgy, mint a legtöbb mai, kamuretro kiadványon. Kohéziója nincs az anyagnak túlzottan, a srácok nem az akkori, echte diszkófeelinget akarják prezentálni, hanem azt mutatják be, hogy például 1985-ben mi ment a diszkókban Európától Amerikáig. És ez talán pont így a legjobb, mert nem csak egy adott szubkultúrát mutatnak be a fiúk, hanem mindenből egy kicsit. Ennek megfelelően a mai “tucctucc” éra nincs is rajta az anyagon, csak a vége felé egyenesednek ki a beatek valamelyest, de ezt leszámítva még igen lassú, 110-120 bpm-es trekkek pörögnek rengeteg hangszerrel (főleg gitárral!), amikre kényelmesen el lehet lötyögni.

Természetesen huszonegyedik századi művelői is vannak ennek a stílusnak, és a lemezen is akad belőlük pár. Matthew Herbertet talán már nem kell bemutatnom, a 2006-os legjobb lemezek közé is besoroltam őt, de például befigyel Lindström a hatodik számon, akitől ma gyakorlatilag minden nyugatiasabb szórakozóhely elélvez, és teljesen odáig vannak a 20-30 éves hangzással bíró anyagaiért. S természetesen a Chicken Lips is képviselteti magát, de a megszokott exkluzív felvétel mellett további két munkát is felraktak. Kicsit sajnálom, hogy a Bad Skinnél nem tudtak jobbat írni, mert engem annyira nem bűvöl el (s sajnos mára abszolúte ezen a vonalon mozognak csak), de a másik két produkciójuk rendben van. Mint ahogy a számok jórésze is. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek gyengébb pillanatok (mert hát kevés kivétellel mindegyik mixlemezen vannak unalmas részek), de azért a cuccok jó kétharmada erősen többször hallgatós, bólogatós, csipőmozgatós zene.

El lehet varázsolódni ezzel a lemezzel 2007-ben. Négy éve még nem volt aktualitása, most viszont nagyon van. Éljen a Chicken Lips, éljen a DJ Kicks!

S persze van a témának egy konkrétabb megközelítése is: Playgroup alig egy évvel előttük, azaz 2002-ben készítette el a saját DJ Kicks-ét, amin több mint hetven percet foglalkozik a chicagói house kultúra eredetével. Talán egyszer azt is kivesézem majd.

Kapcsolódó írások:

Brazil lounge és olasz pornó soundtrack – Thievery Corporation
A brit gettók öröksége – Daddy G