három bekezdés

Tegnap bementem a Külkerre, és átvettem a diplomámat. Nem volt semmi gratuláció, csak a kezembe nyomták, a tanulmányi osztályról kifelé még csak el se köszöntek tőlem. Nem tudom, mit kellene éreznem, de nem érzek semmit: itt van végre a kezemben az, amiért négy évig tepertem, és tulajdonképpen nem örülök neki – egyszerűen megvan és kész. Diplomaosztó ünnepségem sem lesz.

Amúgy jól érzem magam, jobbak a napjaim. Nagyon sokat írok, és ez most pozitívan hat rám, mondhatni inspirál mindenben, miközben elkezdtük intézni a mesterképzésre is a beadandó papírjaimat. S persze megint lóg 1-2 állásajánlat a levegőben, ismét lejátszom a pár hétig tartó “lehet, hogy lesz munkám”-játékot, de most már 120%-on teljesítek azért, hogy ténylegesen legyen.

A legjobb pedig: pénteken randim lesz, és mindennél jobban várom.