Talán annyit lehet elmondani a hetemről, hogy megint beadtam az önéletrajzomat vagy egy tucat állásra, és persze senki, sehonnan nem írt vissza még csak annyit se, hogy megkaptuk. Kedden voltam állásinterjún, nem engem választottak, meg még voltam múlt csütörtökön is egyen, semmi visszajelzést nem kaptam onnan. Kibaszottul hihetetlen, hogy válság címszó alatt mi mindent el lehet követni az emberekkel.

Szóval itthon döglés van. Épp azon gondolkodom, hogy a szakdolgozatom műfajtörténeti részét hogyan gyúrjam részenként leközölhető változatba (mondjuk egy bevezetőféleséget már kiraktam az Urban Sounds-ra), illetve igyekszem rengeteg új zenét hallgatni, ugyanis annyira kifogytam mindenből, hogy hétfőn azon kaptam magam, hogy nem tudok miről írni.

Ma végigvittem másodszor a Hitman: Blood Money-t, és továbbra is nagyon tetszik. Kellett vagy hat évet várni arra, hogy a sorozat kitermeljen egy jó epizódot magából, és ez nagyon időtálló klasszikusnak tűnik. Rengeteg lehetőség, komplex és kool pályák, izgalmas jelenetek tapintható feszültséggel, avagy minden, ami egy bérgyilkos életében szóba jöhet. Jövőre tuti előveszem újra.

Így néz ki egy főiskolát végzett, munkanélküli ember átlagos hete nyáron. Dögunalom a köbön, elkeseredett álláskeresés, na meg az anyagi csőd szélén állok (az Origónak hónapok óta hatszámjegyű tartozása van felém), hogy legyen még egy megoldásra váró problémám. Jótanács minden végzés előtt álló felsőoktatásosnak: NE! Halasszátok el az államvizsgát, menjetek ki az Aieseckel a picsába külföldre valami szakmai gyakorlatra, ha tehetitek, akkor simán egy évre. Ne fejezzétek be a sulit, mert a diploma után ebben a gazdasági helyzetben semmi nem vár rátok. Ha másért nem, akkor legalább a diákért járó kedvezmények miatt.

Persze minden rosszban van valami jó is: Nóri leérettségizett, és végre tök sokat vagyunk együtt.