You are currently browsing the monthly archive for május, 2009.
Nem történik semmi különös.
Olvasom a Rizs és a só éveit.
Játszok a Broken Sworddal.
Néha megnézek egy filmet.
ANDREW WEATHERALL A SZIGETEN!!!!!!!!!!!!!!!
Tegnap délután meglepő zökkenőmentességgel lement a spanyol szóbelim, így most már csak az írásbeli miatt izgulok, hogy meg legyen a hatvan százalék. Még mindig van vagy két és fél hét az eredményhirdetésig, úgyhogy ez az izgulás idővel bőven idegeskedésbe mehet majd át. Tegnap az egyik csoporttársamnál megünnepeltük páran, hogy ez a három és fél hónapos periódus is a végéhez ért, jó volt.
S akkor most ugye ott tartunk, hogy nincs semmi. Kivárom az eredményt, majd újra elkezdek munkát keresni, illetve jelentkezek az augusztusi angol üzleti középfokra is. Amíg pedig nem találok munkát, addig próbálom élvezni a nyarat, noha egyre kevesebb pénzem van, és egyre nagyobb kiadások elé nézek (úgy tűnik, hogy idén meg kell vennem a Sziget-bérletet). Közben persze sok időt fektethetek a hobbijaimba, vagyis tolhatom az Urban Sounds-ot, olvashatok mindenféle könyveket, és járhatom az éjszakát. Ja, s ha már könyveknél tartunk, megemlítem, hogy valamelyik korábbi posztomnak hála a Galaktika megajándékozott egy Kim Stanley Robinson-féle Rizs és a só éveivel, amiért hálás vagyok nekik, és remélem, hogy tetszeni fog. Nemsokára befejezem a Morgant, és az következik.
Ami pedig a blogot illeti, annyian panaszkodtatok, hogy nem tetszik ez a theme, hogy íme, megadom magam. Visszaváltok a régire, elvégre úgyis ti nézitek, hadd örüljetek. Remélem nem kúródott el semmi a html-ben.
Majd jelentkezem.
FACT: Csak most látom a szerkben, hogy ez kereken a hétszázadik posztom. Nem rossz három év alatt.
Jesus, don’t cry
You can rely on me, honey
You can combine anything you want
I’ll be around
You were right about the stars
Each one is a setting sun
Tall buildings shake
Voices escape singing sad sad songs
tuned to chords
Strung down your cheeks
Bitter melodies turning your orbit around
Don’t cry
You can rely on me honey
You can come by any time you want
I’ll be around
You were right about the stars
Each one is a setting sun
Tall buildings shake
Voices escape singing sad sad songs
tuned to chords
Strung down your cheeks
Bitter melodies turning your orbit around
Voices whine
Skyscrapers are scraping together
Your voice is smoking
Last cigarettes are all you can get
Turning your orbit around
Egy tanulságos játszmát szeretnék bemutatni nektek, amit szerencsére megnyertem, de nem sok kellett ahhoz, hogy fordított eredmény szülessen. Főleg a középjáték beli taktikák miatt érdemes elemezni. A szabályok: 2-2 perc kezdő gondolkodási idő, és minden megtett lépés után +12 másodperc.
flynn – lilagondwana
1. e4 c6 2. d4 d5 3. e5 Ff5 4. Fd3 Fxd3 5. Vxd3 e6. 6. f4!?
Nem a legerősebb lépés, ennek ellenére én előszeretettel játszom, mert így megszerezhetem az uralmat a centrum felett, ami jelentősen növelheti a győzelmi esélyeimet a középjátékban. Más kérdés viszont, hogy egy végjátékban nem feltétlen előnyös a sok előretolt gyalog (sötét könnyen leszedheti őket mögéjük kerülve), de ebben a megnyitásban szerencsére ritkán jutottam el eddig a végjátékig.
6. – Va5+
6. – Vh4+ 7. Vg3 Vxg3+ 8. hxg3 Hd7 9. Hc3 0-0-0 10. Fd2 Hh6 11. 0-0-0 Hf5 12. Hge2 szintén játszható, egyenlő esélyekkel. Sötét a hagyományosabb folytatást választotta.
7. c3 Va6 8. Vxa6?!
8. Vf3 pozíciós előnyhöz juttathatott volna.
8. – Hxa6 9. Hf3 c5 10. 0-0 Hh6 11. Fd2 Fe7 12. Kh1 0-0 13. dxc5?
Komoly taktikai hiba, ami előnybe juttathatja sötétet. Világos gyakorlatilag eldobja a kezdeményezését. Jobb volt 13. Ha3 Hc7 14. Hc2 egyenlő állással.
13. – Fxc5?
Válaszként sötét is hibázik egyet, így a játék továbbra is háromesélyes marad. 13. – Hxc5! 14. Ha3 Hd3 15. b4 Hg4 16. Kg1 a5 17. Hc2 axb4 18. cxb4 Bfc8 után sötét gyalogot nyer, és erős támadása van.
14. b4 Fe7 15. a4 Bac8!?
Érdekes elgondolás, de nem a legjobb. Tanácsosabb lett volna 15. – Hf5 16. Ha3 h5 17. Hc2 He7 18. He3 kiegyenlített játékkal mindkét oldalon. Ennek a lépésnek köszönhetően visszaszereztem a helyzeti előnyömet, és újból megragadtam a kezdeményezést:
16. Ha3 Hb8 17. Hc2 Hf5 18. g4! Hh6
18. – Hh4-re 19. Hxh4 Fxh4 20. Hd4 Hc6 21. Hb5 f6 22. Hd6 Bc7 23. b5 következik, és világos, bár csak minimálisan, de jobban áll.
19. h3 Hd7 20. He3
Az utólagos elemzésből kiderült, hogy 20. Hcd4 jobb volt, én azonban fontosabbnak láttam ezzel a lóval a d5 és f5 mezőket fogni, a b5-öt pedig a másikkal terveztem.
20. – Kh8 21. g5 Hg8 22. Hd4 h6?
Súlyos hiba, 22. – g6 volt az egyetlen lépés.
23. h4?
Gyakorlatilag ugyanaz ismétlődik meg, mint ami a tizenharmadik lépésben, csak most fordítva: ezúttal sötét dobja el magától a játszmát, és én nem élek a lehetőséggel. Természetesen 23. g6 szétzilálja sötét gyalogszerkezetét, elhullik az e6 és vélhetően a d5 gyalog is, óriási nyerési esélyt biztosítva nekem. Kár, hogy nem vettem észre, pedig rengeteg időm volt ekkor: 2’02 – 3’44.
23. – a5? 24. Kg2? axb4 25. cxb4 Hb6!
Sötét újból kiegyenlítette az állást, megint lehet mindent elölről kezdeni. Mivel mindketten óriási bakik után jutottunk el idáig, ezért egy meglehetősen tisztázatlan pozíció jött létre, amiben borzasztóan résen kellett lenni mindkettőnknek, ugyanis egyikünk helyzete sem szilárd: egy apró hiba eldönthet mindent. Ilyen esetekben az a fél áll valamivel jobban, aki nagyobb térrel rendelkezik, és ez most én vagyok. Vagyis, ha nem is tudatosan, de ismét bevált az a megnyitási taktikám, amit még a hatodik lépésben választottam.
26. a5 Hc4 27. Hxc4 Bxc4 28. Hb5 g6??
Ez a látszólag teljesen ártalmatlan és a sötét királyállást megszilárdító lépés a parti legsúlyosabb hibája, és ezt már annak ellenére is kihasználtam, hogy a lépésem után mindössze harmincnyolc másodpercem maradt. Ennél az állásnál megéri elidőzni egy kicsit, ugyanis sötét még két folytatás közül választhatott: ezek közül pont az egyértelműnek tűnő 28. – Fxb4 sodorja újfent bajba, míg a pozicionálós 28. – Bc2! közel egyenlő esélyeket teremtett volna a végjátékban. Hosszas elemzésem után a következő sorok jöttek ki:
a) 28. – Fxb4 29. Fxb4 Bxb4 30. Hd6 Kh7 31. Bfb1 Bxf4 32. Kg3 Bd4 33. Bxb7 Bd3+ 34. Kf2 Bd2+ 35. Ke3, és világos a-gyalogja igen nagy valószínűséggel berobog a sarokba
b) 28. – Bc2! 29. Bf2 Bc6 30. f5 exf5 31. Hd4 Bc4 32. Hxf5 Fxb4 33. gxh6 gxh6 34. Fxh6 Hxh6 35. Hxh6 Kh7 36. Hxf7 Bxh4 37. Kg3 Bc4 38. Bd1 Bg8+ 39. Kf3 Bc3+ 40. Kf4 Kg6 41. Kg4 Bc4+ 42. Kh3 Bc5 43. Bb1 Fxa5 44. Bf6+ Kg7 45. Bxb7, ahol ugyan sötétnek vigyáznia kell az esetleges mattfenyegetések miatt, de a döntetlen tartható, pláne úgy, ha képes lecserélni legalább egy bástyát
Ezután szerencsére nem hibáztam, és a parti gyakorlatilag hat lépést követően véget is ért a javamra. Érdekes megfigyelni, hogy egy nagyjából kiegyenlített állásban egy ilyen jelentéktelennek tűnő lépés sötét azonnali vesztét okozta.
29. Bac1 Bfc8
Vagy 29. – Bd8 30. Bxc4 dxc4 31. Fc3 Kh7 32. Be1 Bd3 33. Fe1 Be3 34. Hd6 Fxd6 35. exd6 hxg5 36. hxg5 Bd3 37. Bxc4 Bd1 38. Bc7 Bxe1 39. Bxb7, és sötét feladhatja. Természetesen 37. – Bxd6-ra is 38. Bc7 jön, nyert állással.
30. Hd6! Fxd6 31. exd6 Bxc1
31. – Kg7 sem jobb 32. Bxc4 dxc4 33. Fc3+ f6 34. b5 miatt. A sors fintora, hogy a bástyacserét követően pont az a futó végzi ki sötétet, amelyik a tizenegyedik lépés óta meg se mozdult a játékban.
32. Bxc1 Bd8 33. Fc3+ Kh7 34. Fe5!, és sötét feladta 1-0.
A sötét huszár tehetetlen, a bástyáját leköti a d6 gyalog, így fehérnek nincs más dolga, mint egy másik szabadgyalogot csinálnia a vezérszárnyon, és bevinnie.
Hátramaradt idő: 0’58 – 3’39
Pár héttel ezelőtt kinéztem három könyvet magamnak: C. J. Sansom Sötét tüzét, Richard Morgan Dühöngő fúriák című darabját, illetve Kim Stanley Robinsontól a Rizs és a só éveit. Az első kettőt az Agave adta ki, és szerencsére kaptam is egy-egy példányt tőlük recenzió írása ellenében, amiért rettentő hálás vagyok nekik (a Sötét tűzről már írtam, a Dühöngő fúriákat majd csak jövő szerdán, a spanyol szóbeli után fogom elkezdeni). A harmadik könyv a Galaktika gondozásában látott napvilágot, egyelőre nincs meg.
Nem ez azonban a gondolatmenetem lényege, hanem az áruk. A három könyv együtt 9750 forintba kerül (2880 + 2880 + 3990), amit igencsak sokallok, pláne az utolsóét. Tegnap ugyanis a Pendragontól megkaptam az árajánlatot arra a hét(!) angol nyelvű, 1-2-3 évvel ezelőtt kiadott könyvre, ami a mostani piacon felkeltette az érdeklődésemet, és kiderült, hogy az egészet be tudják hozni nekem valamivel több mint tizenkétezer forintért. Évekkel ezelőtt is mondtam már, most is mondom: aki teheti, az mindenképp angol nyelven olvasson. Költségkímélőbb módja a szórakozásnak, ráadásul aktuálisabb műveket kaparinthatunk meg.
A nyelvvizsga jó nehéz volt, noha pont a magnó az, ami szerintem összejött. Félek, hogy az írásbelin a teszten, vagy a szövegértésen elvérzek (a levelet meglepően könnyűnek éreztem, pedig tartottam attól is rendesen). 20-án szóbeli, június 8. után pedig eredményhirdetés. Azért, akárhogy is nézem, kurvára jó lenne, ha összejönne most mindkettő.
Tegnap Nórival egy évesek lettünk :). Nemsokára leérettségizik, és újult erővel futunk neki a másodiknak. Zajlik most az élet rendesen, ki sem látszom a dolgokból.
Holnap spanyol nyelvvizsga. Írásbeli. Egyáltalán nem érzem, hogy sikerülni fog, de szurkoljatok, hogy menjen, mert rengeteg pénzem van a tanfolyamban. Utána majd mesélek bővebben, hogy mi van.
Múlt hétvégén ígértem, hogy felturbózom a zenei rovatot, de végül úgy döntöttem, hogy az elképzeléseim nem jók. Az igazat megvallva sok fejtörést okozott az elmúlt három évben, hogy hogyan lehetne én-blogot írni komoly zenei tartalommal, anélkül hogy tudathasadásom lenne. Próbálkoztam sokféle megoldással: egyszerre három magazinnak dolgoztam, különféle blogokba szálltam be stb., de egyik se működött. Ezért végül úgy döntöttem, hogy megcsinálom a saját zenei blogomat, ráadásul nem egyedül. Egyelőre úgy tűnik, hogy Viktor és Eyto a két másik csapattag, amit pedig igyekszünk tartani, az a napi 1 frissítés (de heti 4-5 legalább). Itten van, ni:
HTTP://URBANSOUNDS.WORDPRESS.COM
Arra kérek mindenkit, hogy aki a zenei posztokért járt ide, az mostantól inkább ezt az új blogot látogassa, mert tartalmasabb, színvonalasabb írásokkal találkozhat ott. Kérlek továbbá titeket, hogy mutassátok meg minél több embernek, mert nekünk ez fontos. Ez pedig mostantól egy én-blog lesz, ahogyan mindig is lennie kellett volna.
Az előzetes pozitív kritikák miatt nagyon kiváncsi voltam az új X-Men-filmre, ami ugye már nem az eredeti trilógiát viszi tovább, hanem külön történet, és pont arra a farkasemberre koncentrál, aki számomra különösebben soha nem volt izgalmas karakter a filmben, mégha mondjuk a képregényben sokaknak a kedvence is. Igazából én nem érzem Hugh Jackmant már akkora színésznek, mint pár évvel ezelőtt: ezek a muszklik nem állnak jól rajta, mert ezekkel egy olyan jelenetet sem kap, amiben igazán alakíthat (lásd például a Tökéletes Trükköt, ugye), hanem csak valami nagyon durva háttér előtt áll tökig feszítve, és akkor ennyi elég is az átlagnézőnek, meg annak a rakás barátnőnek, aki még beült a filmre (ilyen volt idén az Ausztrália).
Sajnos a Wolverine sem kivétel ez alól: gyenge színészi alakítások, sokszor csapongó, logikailag nehezen követhető narráció, és egy halom ISZONYÚ unalmas bunyó jellemzi a filmet, semmi több. Jackman gyakorlatilag nem mutat semmit. Lehetett volna pedig ezt ellensúlyozni, mert van rengeteg jó mutáns, de két percnél egyikőjük sem szerepel többet, és rendre mind meg is halnak, vagy eltűnnek gyorsan. S hát azért lássuk be: Liev Schreiber a Mandzsúriai Jelöltben és a Rettegés Arénájában nyújtott kiváló szereplései után rettentő béna itt főgonosz mutánsként, és igazából érthetetlen is, hogy miért neki osztották ki ezt a sok politikai thrillerje után. Danny Houstont meg Stryker ezredesnek? Ugyan már.
Tegnap azt mondtam Nórinak kifele sétálva a moziból, hogy tipikus egyszer nézős film, de most már azt se bánnám, ha kihagytam volna. Nincs egy súlycsoportban a többi X-Mennel, és emiatt nem is nagyon tudom hova rakni, hogy miért kellett ezt megcsinálni. Ötös skálán mondjuk kettes.
