You are currently browsing the monthly archive for november 2008.
A héten láttam két filmpremiert is, ezekkel kapcsolatban osztanám meg a véleményemet.
Égető bizonyíték / Burn After Reading
A Coen-testvérektől sokáig alapvetően semmi nem tetszett, aztán tavaly csináltak egy No Country For Old Mant, én pedig úgy döntöttem, hogy mégsem írom le őket örökre. Megvolt tehát a lehetőség, hogy a következő filmükkel dobbantsanak nálam, és úgy tűnt, hogy minden klappolni is fog: az előzetes alapján az Égető bizonyíték egy fasza vígjátéknak ígérkezett parádés szereposztással, a végeredmény viszont meglehetősen középszerű lett. A történet kusza, se eleje se vége nincs. John Malkovich kirúgott, vesztes CIA-ügynököt alakít, akit a felesége (Tilda Swinton, akit mellesleg George Clooney – volt testőr, jelenleg pénzügyes szexfüggő – dönget állandóan) éppen kisemmiz, ráadásul az emlékiratait elhagyja egy konditeremben, amire az ottaniak bukkannak rá, köztük a tahó és buta oktató, Brad Pitt és a nőknek segítő Frances McDormand. Mivel nekik csak annyi jön le a dokumentumokból, hogy fontos anyag, zsarolni kezdik Malkovich-ot, aki nem ért semmit az egészből, miközben Clooney összevissza kúrogat, elkapja McDormandot is pár körre egy online társkereső folytán, és láthatóan szövődnek a szálak minden irányba, de csak nem akarnak összefutni. A film nem akar mondani semmit, nem áll össze kerek egésszé, és még csak különösebben emlékezetesnek sem mondható. Megnevettetni azért meg tudja az embert, mert vannak ütős poénjai, és a színészi alakítások is alapvetően jók, de egyszerűen szar az anyag, amiből dolgozni kellett, így közepesnél nem jobb. A zárókérdést nyugodtan feltehették volna az alkotók maguknak is a végeredménnyel kapcsolatban. 2,5/5
Hazugságok hálója / Body Of Lies
Új Ridley Scott-film az Amerikai Gengszter után kedvenc Leonardo DiCapriómmal és Russell Crowe-val a Közel-Keleten, ügynökösködés, kémkedés és lövöldözés, mi kell még? A hazugságok hálója magabiztosan szállítja azt, amit ígér, egy pillanatra sem ébreszt kételyeket a nézőben, tehát ismét van miért moziba venni, de akár dvd-n is megvehető. A történet egy terroristacsoport felszámolásáról szól, akik rettentő profin robbantanak a világ különböző pontjain. DiCaprio dolgozik a terepen, és próbálja elkapni az elkövetőket, miközben Crowe Langley-ből irányít. Utóbbi feleannyit se szerepel, mint várnánk, és többnyire nem kap más alakítási lehetőséget, minthogy folyamatosan a kool megmondóember legyen, aki vérprofiként reprezentálja Amerikát, és persze ebbe a film végére bele is törik a bicskája. Nem alakít rosszul, de igazából nincs ideje, hogy kiteljesedjen. Ezzel szemben DiCaprio brillíroz, mint mindig, de hát mikor tegye, ha nem ereje teljében. Felül nem múlja a korábbi filmjeit, de hozza azt, amit várhatunk tőle, s ez, Crowe karakteressége, na meg a jó történet bőven elég ahhoz, hogy kiosszak legalább egy négyest a Hazugságok hálójának, amit öt-tíz évente garantáltan meg lehet nézni a jövőben. Egyedül a befejezés nem nyerte el a tetszésemet, de lehet, hogy csupán azért, mert nem lepleződik le semmilyen nagy összeesküvéselmélet. Az viszont pozitív, hogy a cselekmény végre a mában játszódik, és nem egy lassan tízéves közel-keleti állapotba repíti a szereplőket. 4/5
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csalódtam az új Death Cab For Cutie lemezben. Igazából nem hallgattam meg olyan sokszor, hogy ezt kijelenthessem, mert különösebben nem fogott meg az anyag. Annál jobb viszont, hogy idén kiadták újra a debütáló munkájukat, az 1999-es Something About Airplanes-t, ami még most is kiválóan megállja a helyét az indie rock történetében. Sőt, ez a lemez kifejezetten abban a korban született, amikor az indie rock még nem volt egy ennyire felfújt irányzat, és igazából nem is biztos, hogy így kategorizálták akkoriban ezeket a dalokat. Ettől független a Something About Airplanes még ma is kiváló. Nagyon amerikai, nagyon ötletes és nagyon szerethető. Az meg már csak hab a tortánt, hogy a reissue-hoz járó bónusz lemez is kifejezetten jó – hét koncertfelvételt tartalmaz.
A Death Cab For Cutie tipikusan az a zenekar, akit a pároddal mindig meg fogsz tudni este hallgatni.
Büszkén jelentem: a mai nap leadtam a szakdolgozatomat. Persze mindent nem sikerült egy körben elintézni, így egy rajtam kívül álló adminisztrációs hiba miatt úgy tűnik, hogy a jövő héten is be kell mennem pár percre az iskolába, de alapvetően kész vagyok mindennel. December közepén véget ér a szakmai gyakorlatom is, így onnantól kezdve már nincs más hátra, mint készülni a február elején esedékes záróvizsgára (majd miután az megvan, izmozni a nyelvvizsgákra). Nem mondom, a neheze még csak most jön, de úgy érzem, hogy képes vagyok megcsinálni. Ne szaladjunk azonban még ennyire előre: egyelőre most engedélyezek magamnak pár nap pihenést.
Nemsokára itt a december, és most már hagyománynak nevezhető dolog a blogomon, hogy közzéteszem az általam legjobbnak vélt albumokat tartalmazó listámat. Idén azonban változtatok kicsit a koncepción: nem top10 lesz, hanem top20, de sorrendet nem állítok fel, hanem abc szerint rakom egymás után a lemezeket, az előadók nevét figyelembe véve. Izgalmas kis lista lett, december 8-án, azaz a jövő hét utáni hétfőtől lesz megtekinthető. Stay tuned addig is, van már 1-2 jó lemezem 2009-ből, amiről addig feltétlen írni fogok.
Közel fél év után van új podcastem, a képre kattintva elérhető. Kevesebb mint huszonnyolc perc, de cserébe hallható tíz remek szám, köztük pár exkluzív unreleased, hogy kompenzáljam a rövidséget. Különösebb koncepció, gondolatmenet ezúttal nincs: tíz olyan felvételt szelektáltam, amit az ősz folyamán sokszor hallgattam, mert nagyon tetszettek/tetszenek. Stílusilag is változatos a dolog, funktól hiphopig, folktól indie rockig, punktól technóig minden van. Élvezzétek!
Azért van abban valami sajátosan zuglói feeling, hogy Roland vezet engem haza éjjel a biliárdból, ő live-and-direct rappeli a Ganxsta kazi szövegét, én meg ülök mellette szigorúan feszítve a bőrkabátba, szúrós szemekkel, és zabálom a Haribo gumicukrot az ölemből.
Kőkemények vagyunk.
[Vikipop loves Squarepusher] üzenete:
lehet enek csajnak is most kellene írni:D
[Vikipop loves Squarepusher] üzenete:
wiwen
flynn in love üzenete:
HÍVD FEL
[Vikipop loves Squarepusher] üzenete:
az mekkora lenne
[Vikipop loves Squarepusher] üzenete:
és elmagyarázom neki ki cagyo:D
[Vikipop loves Squarepusher] üzenete:
vagyo
flynn in love üzenete:
szerintem most
flynn in love üzenete:
tedd fel az any love-ot
flynn in love üzenete:
és hívd fel.
flynn in love üzenete:
az feelinges lenne.
[Vikipop loves Squarepusher] üzenete:
hahaha
[Vikipop loves Squarepusher] üzenete:
2 verzióban
flynn in love üzenete:
and imagine that
flynn in love üzenete:
she is waiting for you
flynn in love üzenete:
cos any love that you feel is real
flynn in love üzenete:
any time
flynn in love üzenete:
when you use love
flynn in love üzenete:
you lose love.
[Vikipop loves Squarepusher] üzenete:
óje flynn
Csütörtök esti feeling.
“I think the idea has always been there. It just took a little while to come out. I can’t really explain why it came out now. Maybe it’s the sum of my experiences. Maybe it all depends on a shitload of luck. Meeting the right people at the right time in the right place with the right idea. The rest just happens. I don’t have any concept of when i started doing music. I compose music first and the I create the concept around it.”
Hosszú kihagyás után megjelent az új T.Raumschmiere album, ami ugyanolyan jó technopunk, mint Marco Haas korábbi munkái, és ezért nagyon szerethető az anyag. Még a címe is frankó: I Tank U!, és valóban olyan lehengerlő és vad, amilyennek sejthető. Különösen imádom az üvöltős rock és náci techno zenéket rajta. Részegen ordibálós.
“In a sense, he approached the project literally, seeking to explore aspects of both the ‘body’ and ‘language’ in his selection and ultimately achieve a marriage of the two.
In Body Language 7, Matthew Dear has produced something far more timeless, complex and artistically significant than a mere mix CD. It’s both a powerful, compelling snapshot of today’s electronic music vanguard, and an intimate journey into the creative heartcore of Matthew himself, shot through with pop panache and a propulsive, party-minded momentum that is very, very… house.”
Noha egy hónapja megjelent már Matthew Dear legújabb mixlemeze, én mégis csak jókora késéssel, az elmúlt pár hétben hallgattam meg, és egyszerűen nem tudok szabadulni tőle. Az egyik legizgalmasabb mix, amit idén hallottam, és talán pont azért, mert hiába van rajta pár nagy sláger, maga a szett mégsem annyira nyilvánvaló. Számomra rengeteg ismeretlen felvételt rejt a korong, s gyanítom, hogy ez annak köszönhető, hogy Dear egy remek, egyedi ízléssel megáldott szelektor, aki túllát a tánctér közepénél. Ötletesen, rengeteg keverési technikával, már-már parádés megoldással összerakott munka ez, ami kései megjelenése ellenére is vetekszik az idén megjelent DJ mixek legtöbbjével.
A történet folytatódik.
