You are currently browsing the monthly archive for október, 2008.
Nem nagyon haladtam a szakdolgozatommal a héten, valahogy egyáltalán nem volt kedvem írni. Sőt, igazság szerint semmivel sem haladtam túl jól a héten, mert ez valahogy egy olyan hét, hogy törvényszerűen nem lehet semmit se csinálni. Na jó, azért nem teljesen: leadtam a kritikákat, voltam a Mahaszban mélyinterjút készíteni, és épp próbálom összeállítani az új Review anyagát, amiben meglepő módon úgy tűnik, hogy nem lesz hármasnál rosszabb értékelésű lemez. Ilyen se volt még, ezért vélhetően érdemes lesz elolvasni, mert egész jó kis albumokat fogunk ajánlani benne – szerintem.
Pár nappal ezelőtt beszélgettem eytóval az Autechre-ről, és mondta, hogy végre beszerezte tőlük a korai lemezeiket, de egyáltalán nem esett hasra tőlük. Nem nagyon tudom ezt mire vélni még most se, de nyilván ízlések és pofonok. Ennek hatására viszont előástam a Tri Repetae című, 1995-ös műremeküket, ami számomra az első Autechre lp volt valamikor 2001 magasságában, és mind a mai napig a kedvencem. Most már jó sok éve nem hallgattam, de jelentem, a varázsa még mindig megvan: kellemes, simogató kísérleti elektronika és idm, még sehol sincs az az elborult, sokszor élvezhetetlen, atomgyors pittyegés, ami 2000-es években megjelent albumaikra jellemző. Szeretem.
(S pont ezért csalódtam kellemesen az idei Quaristice-ben is: visszatértek a kezdetekhez.)
Tegnap úgy kezdődött a hetem, hogy felhívtam a konzulensemet hogy megmondjam neki, elküldtem a szakdogám legfrissebb változatát, és már hatvan oldalnál járok. Erre ő azt mondta nekem, hogy az rég nem jó, tömörítsek, mert a szakdolgozatnak húsz és negyven oldal közt kell lennie. Nem nagyon tudtam ezt hova tenni, mert amikor utolsó alkalommal, két hete küldtem el neki a szakdogámat, már akkor harminchat oldalnál jártam, és nem szólt, hogy bármi baj lenne. Mindegy, végigkérdeztem msn-en az évfolyamtársakat, majd miután mindenki mást mondott, illetve alapvetően senki nem tudott semmit, végigtelefonáltam a fél iskolát, és végül valaki százszázalék biztosra azt mondta nekem, hogy hatvan oldal az ajánlott terjedelem, de ha nagyon írhatnékom van, elnyújthatom nyolcvanra, viszont kilencvennél semmiképp se legyen több. Ez azért megnyugtatott, habár így is biztos, hogy valamit tömörítenem kell majd, esetleg kivágni dolgokat. Nem baj, még van majdnem öt hetem rá, és igazából már tudom, hogy mi az, amit még le akarok írni. Látom már a végét, na.
Tamás, régi általános iskolás + gimis osztálytársam hívott vasárnap focizni a ligetbe, aminek annyira megörültem, hogy el is mentem. Majdnem három órán át rúgtuk a bőrt, nagyon jó volt. Azt mondta, jöhetek máskor is nyugodtan. Szerintem fogok. Hiányzik a mozgás az életemből, túl sokat vagyok itthon, és annyira lefáradok agyilag a nap végére, hogy egyre kevésbé tudom rávenni magam a futásra (konkrétan múlt héten egyszer mentem ki összesen). A foci meg amúgy is jó.
Megyek vissza dolgozni.
Oh but the longing is terrible,
A wonton heart under attack.
I wanna love you,
All the way off,
I wanna break your back.
Colour of all that’s hysterical,
Travels along your bones,
Just to be near you sucking your skin,
Not gonna leave you alone.
Yes here of course there are miracles,
A lover that loves that’s one.
Groomed with the laughter,
Ecstatic disaster,
Come let’s arouse the fun!
We could build and engine,
Out of all your rising stars!
Tear apart the apart,
We seem to think we are.
Call of work let’s lay!
Call it lover’s day!
Call it lover’s day!!!!!
Give me the keys to your hiding place,
Im not gonna tear it apart.
I’m gonna keep you week in the knees,
Try to unlock your heart.
You’re gonna turn me animal,
You’re gonna turn me dumb.
Your kiss in the night,
Bringing the light,
You’re like the rising sun!!!
I hunger for you like a cannibal,
Not gonna let you run.
I’m gonna take you,
I’m gonna shake you,
I’m gonna make you cum!!!
Swear to god it will get so hot,
It’ll melt our faces off.
Then we can see,
The you the me,
Beyond mirrors outside clock.
Held naked in the light,
Held gently,
Held tight,
So soft!
Get off!
Get off!
Ball so hard,
We’ll smash the walls,
Break the bed,
And crash the floors, don’t stop!
Laugh and scream!
And have the neighbors call the cops!
’till all the eyes that they’ve seen our fire play!!!
Can’t forget,
Mark it down,
Call it lover’s Day!!!
Yes here of course there are miracles.
Under your sighs and moans.
I’m gonna take you,
I’m gonna take you,
I’m gonna take you home.
I’m gonna take you home.
I’m gonna take you home.
I’m gonna take you home.
I’m gonna take you home… ;)
Belépő: 4000/4700 HUF, ottlevés: kötelező
Az utóbbi időkben a napjaim azzal telnek, hogy kényelmesen felkelek valamikor 8 és 9 között, egy jó órán át nem csinálok semmit, majd nekiesek a szakdolgozatomnak, esetleg bemegyek az irodába (vagy itthon dolgozom), netán írok valamit a Quartnak. A múlt héten megszakadt a folyamat, mert hétfő este elromlott a gépem, és kiderült, hogy elszállt az alaplap és a videókártya is, ezért tegnapig kényszerpihenőn voltam, amit azzal töltöttem, hogy gyorsan elolvastam két Preachert, meg a legutóbbi Dicket, illetve átnéztem a Wikinómia kétharmadát. Most meg megint kéne szöszölni a szakdolgozattal, ráadásul jön az izgalmas(?) rész, amikor a saját kutatásomat kell megtervezni. E téren mondjuk egyelőre jelentős szakirodalomhiányban vagyok, és még csak azt se mondhatom el, hogy segítene valaki (wiwen írtam nyolc évfolyamtársamnak, hogy megvan-e neki ez, vagy az, esetleg tudja, kinek van meg, vagy ajánl-e mást, és hét még csak válaszra sem méltatott, pedig azt hittem, hogy mi jóban vagyunk egymással – a konzulensemtől meg egyelőre még semmit nem hallottam, hogy egyáltalán jó-e az a harmincöt oldal, amit eddig elküldtem neki), szóval teljes mértékben magamra vagyok utalva, ami persze valahol nyilván jó, mert tényleg azt fogom csinálni, amit saját magam kitalálok, és nem fog befolyásolni senki, abban viszont már nem lehetek biztos, hogy ez így jó is lesz-e azoknak az embereknek, akik majd elolvassák később a kész anyagot. Fura szituáció, na; nem voltam eddig hozzászokva ahhoz, hogy suli terén is csak magamra számíthatok, senkitől nem jön egy segítő szó se. Még azért van valamivel több mint másfél hónapom, szóval nem pánikolok (igazából tudom, hogy mit akarok írni), de azért majd tényleg akkor leszek csak nyugodt, amikor februárban letudom ezt az egészet.
Már kiváncsian várom, hogy ez a nyolc ember mikor keres majd meg, hogy vannak-e záróvizsga tételeim. Mert meg fognak keresni. És, ha majd lesznek, odaadjam nekik?
Nincs gépem.
Nem tudok haladni a szakdolgozattal.
Nincsenek zenéim.
Nem tudok csinálni semmit.
Nóri beteg.
Jack McDevitt: Született Stratéga
“Jack McDevitt Nebula-díjas sorozatának nyitókötete egyszerre SF és krimi, valamint fordulatos kalandregény, középpontjában egy high-tech Indiana Jonesszal”, olvasható a Született Stratéga hátulján, amiről már a múlt héten megírtam, hogy béna a kis- és nagybetű használata, illetve voltak olyan rendesek a kiadó Galaktikánál, hogy a fülszövegben szépen felvázolták, hogy miről szól a 376 oldalas könyv első 200 oldala. Mindez azonban csak részben öli meg a regényt, ami a legvégét leszámítva amúgy sem igazán lebilincselő, vagy fantasztikus. Pedig tényleg ki lehetett volna hozni valami szenzációsat belőle.
A főszerelő Alex Benedict, akinek a nagybátyja eltűnik egy űrhajó többezer utasával együtt. Mindenkit halottnak nyilvánítanak, ezért Alexnak haza kell utaznia, hogy elintézze az ilyenkor keletkező, kellemetlen ügyeket. A régi idők felidézése közben veszi észre, hogy nagybátyja Christopher Sim, az idegeneket visszaverző legendás harcos kétszáz évvel ezelőtti múltját tanulmányozta elmélyülten az elmúlt hónapokban, s miután betörnek a házba, és eltűnik a kutatással kapcsolatos munka, Alex érdeklődését is felkelti a történelem. Majd aztán kiderül, hogy minden kamu, amire az Államszövetség épült, és amiben többmilliárd ember hisz több mint kétszáz éve (úgy érzem, hogy a fülszöveg után már egyáltalán nem baj, ha én is leírom, hogy hova jut az olvasó 200 oldal után). Közben természetesen történnek a kötelező, drámaiságot fokozó dolgok is: a főhősünket egyre többen próbálják meg rábeszélni és megfenyegetni, hogy felejtse el az egészet, sőt, egyesek még az életére is törnek.
Az 1989-ben írt Született Stratéga alapötlete egyáltalán nem rossz, de kivitelezésből megbukik. A főszereplő ugyan még megszerethető – habár Indiana Jones-hoz semmi köze nincs, és még csak high-tech-nek sem nevezhető -> elég szar marketingfogás, de bezabáltam, bassza meg -, a többi karakter viszont nem igazán. Nincs is belőlük sok, aki pedig pár fejezetnél hosszabb időre tanyázik le az olvasóval, az olyan egyszerű vonásokból lett megalkotva, hogy nehéz igazi szereplőként elképzelni. Inkább csak statisztának tűnik mindenki Alex Benedict mellett, aki a regény végére ugyanolyan hétköznapi ember marad, mint az elején. Hiába leplezte le az emberiség legnagyobb átverését, hiába utazta be az egész világűrt és hiába akarták többen is megölni – mindez rajta semmit sem változtatott.
Nem sorolnám a kifejezetten hosszabb könyvék közé a Született Stratégát, de mégis sok időbe telt végigmenni rajta. Jack McDevitt sokszor körülményesen ír, elidőzik olyan dolgok felett, amiket elég lett volna feleakkora terjedelemben ábrázolni, ugyanakkor pár dologról alig értekezik néhány mondatban, holott bővebb kifejtésre lett volna szükség. Mindehhez hozzájön még az is, hogy kicsit kusza nekem az egész történelmi háttér, amit bemutat: vagy a fordító végzett rendkívül gyenge munkát (nem tartom kizártnak – tele van helyesírási és tördelési hibával a könyv), vagy tényleg csak szedett-vedett módon van összerakva az egész háttéranyag, amit sok esetben baromira nehéz megérteni, és elhelyezni a folyamatosan bejövő információdarabkákat a megfelelő helyükre. Kusza az egész, na.
Pedig jó az elképzelés. Filmben még akár működhetne is. Sőt, talán azt is meg merem kockáztatni, hogy egy fokkal jobban tetszett volna, ha a kiadó nem kommunikál félre teljesen, és nemes egyszerűséggel annak állítja be a Született Stratégát, ami.
Kettő pont az ötből.
Egy hónapja volt szervízben a gépem, mert beszedtem egy olyan csúnya vírust, hogy idővel már a bebootolás is gondot jelentett, most pedig úgy tűnik, hogy a videókártya szállt el. Komolyan nem értem, miért akkor kell ilyen szerencsétlenségeknek történnie velem, amikor a szakdolgozatom kellős közepén vagyok, hazahozom a szakmai gyakorlatos munkát és egyébként is le kéne adnom a cikkeimet a Quartnak. Annyiból vagyok talán szerencsés, hogy az adatok legalább nem vesznek el, de akkor is: vennem kell egy új videókártyát, amire perpill nem telik annyira.
Nem volt eseménytelen a múlt hét. Anyaggyűjtés és egy fejezet miatt elég sokat foglalkoztam az 1990-es évek eleji elektronikus zenével, kishíján végighallgattam 1993-ig bezárólag a Warp, R & S, Ninja Tune és egyéb jó kiadók összes kiadványát, és már írtam harmincöt oldalt. Pont ma akartam belekezdeni a kutatásom vázlatába, erre tessék: megint nem megy a gép. Már nincs két hónapom a leadásig. Kicsit ideges vagyok.
A megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából a Skint újra kiadja Fatboy Slim klasszikus big beat lemezét, a You’ve Come A Long Way, Baby-t. Sajnos a kultikus borítót lecserélték, de cserébe viszont lesz egy második cd is az albumhoz, amin megtalálható lesz a kislemezekhez írt összes b-side, illetve felkerültek a Blade 2 és Moulin Rouge! filmekhez írt soundtrackek is, valamint a tavalyi LateNightTales-en lévő Kraftwerk feldolgozás.
A You’ve Come A Long Way, Baby a világ legjobb bigbeat lemeze, sokkolt tizenhárom évesen. Teljesen megváltoztatta az életemet, a zenei ízlésemet és a gondolkodásomat, úgyhogy egyértelmű, hogy be kell szereznem. Sajnos eddig nem volt meg cd-n sose, csak kazin, szóval most jócskán izgatott vagyok. Megjelenés november 3-án!
Fatboy Slim – You’ve Come A Long Way, Baby
01. Right Here, Right Now
02. The Rockafeller Skank
03. Fucking in Heaven
04. Gangster Tripping
05. Build It Up – Tear It Down
06. Kalifornia
07. Soul Surfing
08. You’re Not from Brighton
09. Praise You
10. Love Island
11. Acid 8000
Bónusz cd:
01. Cowboy
02. Radioactivity
03. Because We Can
04. Always Read the Label
05. Tweakers Delight
06. The World Went Down
07. Jack It Up (DJ Delite)
08. Don’t Forget Your Teeth
09. Praise You (Original Version)
10. Lounge Island
