You are currently browsing the monthly archive for május 2008.
Úgy tűnik, az új albumával eljön a Coldplay Budapestre. Csak tudnám minek. Kiábrándító volt az előző, ennek meg a felvezető maxija egyszerűen borzalmas. Na mindegy.
Akit érint: szeptember 23. Vajon lefújják-e 3 nappal előtte az érdeklődés hiányában?
Ma megkaptam az ötödik ötösömet ebben a félévben. Az előző öt félévben (azaz két és fél évben) összesen hét ötöst szereztem. Hogy mi van most? Tanulok. Igazság szerint a harmadik évben kb. háromszor annyit tanultam, mint az első két évben összesen. Az meg pláne jó, hogy az ilyen hírek segítenek elhitetni velem, hogy holnap megcsinálom a pr szóbelit is. Bárcsak megtörténne.
A klasszikus Multila tavalyi újrakiadása után idén az Animát is piacra dobja új köntösben Vladislav Delay. A finn szerző két meghatározó fontosságú albuma így ismét beszerezhető; ne is habbozunk tovább: igazi alapvetésekről van szó.
Vladislav Delay – Multila
01. Ranta
02. Raamat
03. Huone
04. Viite
05. Karha
06. Pietola
07. Nesso
Vladislav Delay – Anima
01. Anima
02. Anima (Version)
Most az van, hogy két nappal a vizsgaidőszak kezdete előtt drága iskolám bevezette az új Neptun-rendszert, ami olyan tökéletesen működik, hogy se leadni, se felvenni nem lehet vizsgákat. Komolyan bazmeg, ez egy kibaszott paródia, a szervezés magasiskolája.
Az utóbbi napokban elég sokat forog a lejátszómban a Freerange kiadó éves válogatáslemeze, ami idén már jubilál az ötödik résszel. A Colour Series mindig is ízléses kollekciókat jelentett, és ezúttal sincs ez másképp: a nyertes szín most a narancs, az előadók közt pedig ott van a kiadó feje, vagyis Jimpster (neki amúgy nemsokára megjelenik az aktuális remixalbuma ugyanitt, két hallgatás után bejövős), Milton Jackson (a Cycles a kedvencem a korongról), a Motorcitysoul, Francis Dubois, Bretth Johnson, vagy éppen Marcel Wave. Nehéz különbséget tenni az epizódok közt, de az Orange esélyes az eddigi legjobb címre, minden house rajongónak ajánlom.
VA – Freerange Records Colour Series vol. 5: Orange
01. Manuel Tur – Acorado
02. Compuphonic – Jaguar Running
03. Jimpster – Dangly Panther
04. Milton Jackson – Soundtron
05. Brett Johnson – Cuckoo (Motorcitysoul Remix)
06. Shik Stylko – Minion (Llorca Remix)
07. Milton Jackson – Cycles
08. Marcel Wave – 27 Holton
09. Nacho Marco – Wench (Francois Dubios Remix)
10. Rocco – The Revolution
11. Nitzan & Lasimo – Placetum
12. Homerun – The Dreamers
Nagyon úgy tűnik, hogy idén végre elkészül a negyedik Way Out West album, legalábbis nyáron jön az új single Spaceman címmel, majd utána Nick és Jody turnéra indul. Ha nem olvasom ezt ma, akkor biztos nem szedem elő a cd-iket, és hallgatom végig egybe mindet, hogy aztán eszembe jusson, mennyire zseniális ez a banda, és mennyi mindent köszönhetik nekik (arról nem is beszélve, hogy idén szerintem még egy produkciótól sem hallgattam végig zsinórban három lemezt). Imádom minden munkájukat, két nagy kedvenc alább:
Way Out West – Don’t Forget Me
Way Out West – Mindcircus (live @ Athens ‘04)
[Vic] üzenete:
ra 102 four tet
flynn üzenete:
kool
[Vic] üzenete:
gyakorlatilag mtechno
[Vic] üzenete:
de
[Vic] üzenete:
van trajta 2step, dubstep (hát persze, h BENGA) és norvég vonal is:D
flynn üzenete:
gyakorlatilag minimaltechno.
Amúgy onnan lehet tudni, hogy közeledik a vizsgaidőszak, hogy még éjfél után is vagy tíz külkeres ismerősöm van fent msn-en.
Delerium @ A38
A tavalyi Frontline Assembly után simán lehetett tudni, hogy a Delerium is hibátlan lesz, és az is volt. Azt ugyan sajnáltam, hogy a világhírű énekes-kollaborátor csapatból egyedül Kristy Thirsk volt, bár azért őt is élőben látni eléggé hihetetlen dolog, mint ahogy azt is, hogy Bill Leeb a tavalyi műsorszáma után itt most halállazasággal beállt hátulra és egy szót se szólva, úgymond kiegészítő bandatagként nyomta le a koncertet. Hatan voltak, ha jól láttam, Leeb, egy dobos, egy gitáros, egy basszgitáros, valaki még az elektronikánál és Thirsk, és tulajdonképpen lenyomtak minden számot, ami fontos a Delerium-életmű tekintetében. Egyedül a Truly hiányzott, de az is valószíbűleg azért, mert Thirsk azt nem tudná jól előadni. Féltem amúgy, hogy az olyan zenék, amiket nem vele írtak (Silence, ugye) hogyan fognak menni, de feleslegesen aggódtam. Az meg pláne öröm, hogy a leadott tizennégy számnak (ami lehet, hogy tizenöt, a másnaposság beüt) a fele a régi lemezeikről volt (Semantic Spaces + Karma). S persze tudtuk, hogy a Silence utáni vastapsra úgyis visszajönnek még, de álmodni sem mertem volna, hogy a számomra nem sok jelentőséggel bíró Lost And Found után végzárásnak lezúzzák az 1994-es Incantationt, ami tökéletes befejezése volt egy tökéletes koncertnek.
A tömeg vegyes volt: pár fiatal huszonéves, mint én, sok kiöregedett harmincas-industrialos, és meglepő módon nagyon sok 40-es, 50-es, na meg pár eltévedt trancer, végig zavart tekintettel az arcukon, hogy mi van :D.
Számlista (nem az előadás, hanem az albumok sorrendjében):
Flowers Become Screens (Semantic Spaces)
Incantation (Semantic Spaces)
Duende(?) (Karma)
Silence (Karma)
Twilight (Karma)
Forgotten Worlds (Karma)
Remembrance (Karma)
Innocente (Poem)
Love (Chymera)
After All (Chymera)
Angelicus (Nuages Du Monde)
The Way You Wanted To Be (Nuages Du Monde)
Self-Saboteur (Nuages Du Monde)
Lost And Found (Nuages Du Monde)
Blog írásába kezdett minden idők egyik legjobb világzenei hatásokat elektronikus zenével ötvöző művésze, Banco de Gaia. A köszöntésen kívül egyelőre más még nem olvasható, de azt ígéri, hogy minden nap (vagy legalább minden másnap) posztolni fog valamit. Kiváncsian várom.
Amúgy hallottam olyan pletykákat, hogy idén megint lesz lemeze.
Január óta ismét van Strut Records, ahol azóta szinte minden hónapban megjelenik valami szuper retroválogatás, minek köszönhetően a nosztalgiaéhségem bőven ki van elégítve már egy ideje, és nem kell hónapokat várnom a LateNightTales-re, vagy bármelyik mai DJ-re, aki valami folytán úgy döntene, hogy csinál egy múltba révedő mixet. Írhattam volna már a korábbi Strut dolgokról is, nagyon jók (főleg a Funky Nassau), de mégis Kid Creole (polgári nevén: August Darnell) összeállítását emelném ki elsőként. A faszi meglehetősen ismert diszkós volt a latin hangzás kedvelőinek körében, az egész nyolcvanas éveket végigzenélte a Coconut Orchestrájával, és ezt a hangzást eleveníti fel a Going Places is, amin a legjobb felvételei mellett számos más különlegességet hallhatunk az érából. Az egész olyan, mintha ötvenes éveimben járó milliomosként szingli szextúrára indulnék valami egzotikus szigetre, ahol folyton süt a nap, a koktélok ezerféle színben pompáznak, és a fűszoknyás, nagymellű bennszülött lányok bármit megtesznek a kedvemért. Óje.
Kid Creole – Going Places (The August Darnell Years 1974-1983)
01. Dr. Buzzard’s Original Savannah Band – Sunshower
02. Don Armando’s Second Avenue Rumba Band – Goin’ To A Showdown
03. Kid Creole & The Coconuts – Going Places (Zemix version)
04. Cristina – Is That All There Is?
05. Gichy Dan’s Beachwood No. 9 – On A Day Like Today
06. Machine – There But For The Grace Of God Go I (LP version)
07. Don Armando’s Second Avenue Rumba Band – I’m An Indian Too (12” version)
08. Aural Exciters – Marathon Runner
09. Coati Mundi – Pharaoh (Can’t Take It To The Grave)
10. Aural Exciters – Emile (Night Rate)
11. Kid Creole – He’s Not Such A Bad Guy After All (12” version)
12. Ron Rogers – Don’t Play With My Emotions
13. Kid Creole & The Coconuts – Double On Back
14. Aural Exciters – Paradise
15. Kid Creole & The Coconuts – Off The Coast Of Me
