You are currently browsing the monthly archive for Április 2008.
Kilométeres interjú olvasható Carl Craiggel a The Wire-ön, és jelentem: érdemes végigmenni rajta. Majdnem egy órába telt, mire elolvastam mind a hét oldalt, melynek keretében a mester különféle zenéket hallgat meg és emlékszik vissza rájuk, hogy ő és a környezete hogyan élte meg a hatásukat. Természetesen rengeteget mesél az elektronikus zene kezdetéről, a jazz iránti szenvedélyéről, a Detroit/Berlin kapcsolatról, sőt, a legvégén még a dubstepről is nyilatkozik. Ne hagyjátok ki.
Ha szereted a Warpot, akkor Jamie Lidell 2005-ös Multiply-ja biztos, hogy az egyik kedvenc albumod. És mekkora már, hogy a pali megint megcsinálta! Jövő héten jelenik meg az új lemez, a Jim, ami ízlésesen és ötletesen járja tovább azt a világot, amibe Lidell belekóstolt a Multiply-on. A sajtónak készített fotók meg egyenesen fergetegesek.
Jamie Lidell – JIM
01. Another Day
02. Wait for Me
03. Out of My System
04. All I Wanna Do
05. Little Bit of Feel Good
06. Figured Me Out
07. Hurricane
08. Green Light
09. Where D’You Go
10. Rope of Sand
Azért az nem rossz, hogy szombat éjjel 1-kor felhív részegen, hogy mennyire bejöttem neki, és mennyire aranyos/helyes/minden vagyok, és tudja, hogy nagyon bunkó, hogy ilyenkor mondja ezt és pláne ennyire ittasan, de neki ezt most muszáj volt, hogy aztán a reakciómat meg se várva rám vágja a telefont.
Ahogyan Finkkel beszéltük: “Nők… nők? Nők!” Édes istenem.
Külker.
Az egy dolog, hogy a beiratkozáskor nem kaptam meg az e félévre érvényes diákigazolványmatricámat, az meg egy másik dolog, hogy ennek ellenére két és fél hónapja egy BKV ellenőr nem tud szólni miatta, amikor a pofájába nyomom a kártyát (mert tudni kell, hogy én már évek óta kifordítva hordom a kártyát, vagyis a matricás oldalt mutatom mindig). Nyilván az ember el is feledkezik arról, hogy ezt pótolni kellene, mert mikor jutna nekem eszembe egy ilyen jelentéktelennek tűnő valami a rakat prezentációm, házidolgozatom és munkám közepette. Nos, pont akkor jut eszembe, amikor le kell vonatoznom vidékre egy napot. Mikor máskor, egyértelmű.
Szóval akkor intézkedjünk. Ugyan nincs fogadóóra, de berobogok a tanulmányi osztályra, kurva nagy elnézéstkérések közepette felvázolom, hogy mi a helyzet, és hogy tudom, hogy nincs fogadóóra, de igazán lehetne tenni most egy kivételt. Végülis három év alatt soha semmi gondom nem volt. Erre a nő, felém fordulva, miközben a monitoron hasít az iwiw ablak:
- Miért nem jött fogadóórán tegnap?
- Mert csak ma jutott eszembe. Tudom, hogy hülye vagyok.
- Nem tudok magának segíteni.
- Miért? Nem tud adni nekem matricát?
- Nem tudok.
- Miért?
- Mert nincs matrica. Majd jöjjön be hétfőn a fogadóórán.
- Akkor lesz matrica?
- Akkor lesz.
- Aha, értem. És, ha akkor majd tud adni matricát, akkor most miért nem?
- Hétfő.
- Könyörgöm, ne legyen már ilyen. Most mit fogok mondani a kalauznak? Vegyek egy teljesárú jegyet?
- Ez már nem az én problémám.
- Köszönöm a segítséget.
Aztán jól kiviharzottam. Nos, ahogyan én gondolom: az egy dolog, hogy tényleg nem fogadóórán mentem be, és ezért esetleg jogos ez a tajparaszt stílus, de azért mégsem kellene, mert a telibevert tanulmányi osztály azért van, hogy segítsenek a hallgatóknak, és lehetőleg ne hetente kétszer három órában tartsanak fogadóórát, amikor egyébként sem tudok bemenni. Továbbra sem értem, hogy ebben az iskolában mindennemű ügyintézés miért így működik, és miért van az, hogy AKÁRHOVA bemegyek az épületben valami kérdéssel, gonddal, akkor egyből úgy néznek rám, hogy a kurva anyámat.
Komolyan nem értem, hogyan tudok ilyen helyzetekben halál nyugodt maradni. Azt viszont továbbra sem tudom, hogy mit fogok mondani a kalauznak, mert az 50%-os jegyet megvettem.
Tök jó: újra izgulok interjú előtt. Nemsokára elkapom telefonon a los angeles-i Flying Lotus-t, aki számomra kb. az egyik legjobban várt személy idén. Imádom, ahogyan gondolkodik a hiphopban, teljes mértékben megmutatja az irányzat jövőjét. Nem is kell meglepődni, hogy lecsapott rá a Warp (Reset EP megvolt, ugye), júniusban jelenik meg az albuma Los Angeles címmel. Állítólag kemény falat a pali, szeret beszólni az újságíróknak, úgyhogy nagy mókának nézünk elébe. Reggel óta erre készülök.
Egyébként meg, ha már hiphop: éjjel leellenőriztem az új Lyircs Born albumot. Hát bazmeg, fergeteges.
Az meg mennyire kemény, hogy Burial mixeli a következő DJ Kicks-et? Szétnéztem tegnap a weben, nem viccelek, minden elektronikus zenével foglalkozó magazin top híre volt.
A mai bölcsességünk: a hazudós embernél nincs rosszabb.
Pláne akkor, ha az illető hölgy, és te randizol vele. Igen, lehet újra tapsolni, flynn ismét hülyét csinált magából, ki tudja hanyadszor idén. S akkor még páran csodálkoznak bent, hogy egyre kevésbé vagyok kedves a lányokkal. Én nem is értem. Tényleg.
Tudjátok mi a legrosszabb az egészben? Hogy hiába basz át az első, a nyolcadik, a tizenhetedik és az ötvenharmadik csaj zsinórban, te minden egyes esetben ugyanolyan szarul érzed magad utána. Azt hittem, hogy idővel majd megcsömörlök és röhögök egy jót ezeken. Hát nem. Bazmeg. Én nem tudom, hogyan csinálom, hogy most már fél éve zsinórban képes vagyok az ilyen hazudozós, sumák picsákat kifogni. Komolyan, el vagyok átkozva.
Btw, kifejezetten örülök annak, hogy jön a vizsgaidőszak. Lesz egy kis idő, amikor végre nem ezen fogok rágódni. Utálom a szar embereket.
Ghostly Swim címmel jelenik meg a Ghostly International első digitális válogatása, ami jelenleg (ki tudja meddig) ingyenesen letölthető. A kiadvány tizenkilenc felvételt tartalmaz, többek közt olyan előadóktól, mint Matthew Dear, Dabrye, a Kill Memory Crash, a The Chap, vagy a School Of Seven Bells. Remek dalok egytől egyig, melyek hitelesen mutatják be az egyik kedvenc tengerentúli kiadómat. Ne hagyjátok ki.
You know when I said I knew little about love?
Well, that wasn’t true.
I know a lot about love.
I’ve seen it.
I’ve seen centuries and centuries of it.
And it was the only thing that made watching your world bearable.
All those wars. Pain and lies. Hate.
Made me want to turn away and never look down again.
But to see the way that mankind loves.
I mean, you could search the furthest reaches of the universe
and never find anything more beautiful.
So, yes, I know that love is unconditional.
But I also know it can be unpredictable,
unexpected, uncontrollable, unbearable and, well,
strangely easy to mistake for loathing.
And
what I’m trying to say, Tristan, is
I think I love you.
My heart, it feels like my chest can barely contain it.
Like it doesn’t belong to me anymore.
It belongs to you.
And if you wanted it,
I’d wish for nothing in exchange.
No gifts, no goods, no demonstrations of devotion.
Nothing but knowing you love me, too.
Just your heart in exchange for mine.
Pénteken végre itt volt Andrew Weatherall, és ezzel sokéves álmomat váltotta valóra, ráadásul egy olyan kemény technoszettet játszott, amire emlékezni fogok hosszú idő múlva is. Egyedül azt sajnálom, hogy késett a gépe, és egy helyett majdnem háromkor állt be játszani, amikor már nemcsak kifáradt mindenki, de alig voltunk ötvenen. Weatherall-t viszont ez egyáltalán nem zavarta: csak úgy, mint tavaly a Wiggle, iszonyatosan megtáncoltatta a közönséget, ráadásul szerintem a kis létszám miatt még szabadabban is mert játszani, hiszen így nem nagyon kellett saját magán kívül megfelelnie senkinek sem. Underground, ismeretlen zenék tucatjai szóltak a közel két és fél órás műsorában, egyedül az utolsó tíz percre kalandozott el a slágerek világába, mikor is felrakta az X-Press 2 Kill 100-jének a Carl Craig remixét, majd zárásként a Budapestet a Poni Hoax-tól, aminél nagyobb poént elképzelni sem lehetett.
Aztán még dedikálta a cd-imet, és a könyveimet is, utóbbiakba hol vicces szövegeket írt (“Viva la acid house!”), hol Two Lone Swordsmen logókat rajzolt, úgyhogy teljes a boldogságom. Jó lenne találkozni vele újra valamkor.
M83 – Graveyard Girl
Tulajdonképpen ez az egyetlen olyan szám az új M83 lemezen, ami hozza a Before The Dawn Heals Us színvonalát. Ettől eltekintve sajnos csalódtam. Van még ugyan pár jobb felvétel, de összességében sehol sincs az album az előzőhöz képest. Mindenesetre a Graveyard Girl csodálatos, és a klipje is olyan szokásos, m83-as lett.
