You are currently browsing the monthly archive for március, 2007.
Mi a fasz, az MTK megint eladta a bajnokságot? Ugyanaz a gárda, aki ősszel az egész tabellát végigverte, idén harmadszor kap ki.
Talán ez volt a múlt hét legnagyobb híre. Az ambient, techno és kísérleti elektronika egyik legnagyobb, és még mindig létező formációja, a Future Sound Of London új kiadvánnyal jelentkezik, ráadásul mindjárt három lemezen. Az egyelőre csak digitális formában elérhető From The Archives 1-3 a duó huszonötéves fennállása során íródott, mindmáig kiadatlan számokat tartalmazza. Összesen ötvenhat felvétel valamivel több mint három és fél órában. Az biztos, hogy ha nincs FSOL, akkor ma én sem hallgatok annyi elektronikus zenét, mint amennyit. Bízzunk benne, hogy sokan megveszik, s akkor hátha megjelenik cd-n is!
Videoklipek:
Future Sound Of London – Papua New Guinea
Future Sound Of London – We Have Explosive
Future Sound Of London – Amoeba
Future Sound Of London – My Kingdom
Future Sound Of London – Cascade
Future Sound Of London – Ill Flower
Update: elmerülvén a webshopban, csak most vettem észre, hogy a harmadik lemez utolsó száma ingyenesen letölthető:
Régebben írtam egy ilyen posztot, most levonom a konklúziókat. A Sharam-féle GU elég szar lett, ráadásul még a promo is szar volt (mindkét cd-n ugyanaz a mix szerepelt!), így nem foglalkoztam valami sokat vele. Aztán végül a harmincas GU-t Nick Warren csinálta, Dubfire-nek a következő jutott, és kellemeset csalódtam. A várakozásaimat mindennél jobban felülmúlta, nagyon jó anyagot rakott össze. Úgy látszik a Deep Dish egyik tagja még mindig ugyanolyan jó, mint nyolc évvel ezelőtt.
| How to make a flynn |
| Ingredients:
5 parts mercy 5 parts self-sufficiency 5 parts empathy |
| Method:
Blend at a low speed for 30 seconds. Add emotion to taste! Do not overindulge! |
Szerintem reális. Szerintetek?
És igen, wow: el tudták baszni a végét. Pedig nem lenne rossz film.
DJ Kicks mixed by Chicken Lips
Nosztalgiázzunk egy kicsit, úgyis nagyon divatba jött újabban. Én mondjuk szerettem régebben is oldskool dolgokat hallgatni, de manapság az egész világot megmozgatja a nyolcvanas évek retrohullámja, de persze, aki nem csak elektronikus zenéket hallgat, az nyilván tudja ezt, hiszen amekkora hatással volt a múlt évtized rockjára a hetvenes évek, legalább annyira inspirálja a mostani digitális dolgokat a nyolcvanas. Ez így rendben is van, át kell néha ismételni a dolgokat: tudni kell honnan jöttünk, merre vagyunk most és hova tartunk.
Mostanában emiatt a kelleténél jóval többször pörög a lejátszómban a staffordi Chicken Lips triójának a 2003-ban kiadott DJ Kicks-e, ami sajnos anno elég gyenge fogadtatásban részesült. Természetesen érthető az oka: jóval megelőzte a korát (gondolom nem kell nagyon ecsetelni, hogy az elektronikus zene még annyira fiatal, hogy gyakorlatilag évente változik benne minden), és nem is nagyon értették az emberek (félreértés ne essék, én se), hogy mi olyan felemelő egy retrospektív mixben, aminek a gerince húszéves szerzeményekből áll. Ha a Chicken Lips ma készítette volna el ezt, akkor minden bizonnyal baromi trendi trió lenne, és sokkal jobban befutna, mint amennyire befutott közel húszéves fennállásuk során (persze azért ebben közrejátszott az is, hogy az utóbbi időkben sajnos elég rossz szerzői lemezeket adtak ki, és ekkor még finoman fogalmaztam).
Vessünk egy pillantást a borítóra:
Koszos sikátorszerűség, de lehet simán egy klub hátsó kijárata is. A lényeg azonban, hogy a képbeállításról ordít a nyolcvanas évek divata, sőt, akinek megvan a lemez, az gyönyörködhet a hátsó számlista igénytelenségén is: zöld alapon rikító piros betűk, hogy véletlenül se tudjuk elolvasni az előadókat és a címeket, a belső kísérőn pedig szintén húsz évvel ezelőtti márkák és technológiai eszközök láthatóak egy kupacba dobva. A csomagolás tehát igénytelensége ellenére jó, hiszen pont azt éri el vele, ami a hanganyag célja is: elrepíteni a hallgatót több mint húsz évvel ezelőttre. Egy olyan világba, ahol a kommunizmus még nálunk javában dúlt, másutt pedig csak épphogy jött a változás és EU sem volt még a mai formájában.
Tanulmányozzuk át ezután a számlistát (direkt odaírom a keletkezésük évszámát is):
01 Brainticket – Places Of Light – 1976
02 Karin Krog – Meaning Of Love (Herbert’s Disappearing Dub) – 2002
03 Jimmy Spicer – The Bubble Bunch (Original Jellybean 12″ Mix) – 1982
04 Colourbox – Shotgun – 1983
05 Nina Hagen – African Reggae – 1979
06 Lindström – Limitations – 2003
07 Lola – Wax The Van (Kenny’s Club Version) – 1987
08 The Congos – Congo Man (Carl Craig Mix) – 1977/2003
09 Chicken Lips – You’re Not Ready Yet – 2002
10 Gwen Guthrie – Seventh Heaven (Larry Levan Mix) – 1983
11 Paul Simpson Connection – Treat Me (Dubmental) (Pablovia Raban Remix) – 1985
12 Rhythm & Sound – Music A Fe Rule – 2003
13 Tik & Tok – Crisis – 1982
14 Warp 9 – Light Years Away (Dub) – 1983
15 Sharon Redd – Beat The Street (Instrumental) – 1982
16 Chicken Lips – Wind Ya Neck In – 2002
17 Big Two Hundred – Suckee – 2002
18 The Raincoats – Animal Rhapsody (Dennis Bovell Remix) – 1983
19 George Duke – Brazilian Love Affair – 1980
20 Wish & La-Rita Gaskin – Nice And Soft – 1981
21 Chicken Lips – Bad Skin (DJ Kicks Exclusive Track) – 2003
Láthatjuk tehát, hogy nem kamuzik a Chicken Lips, valóban – mára már lassan – huszonötéves számok adják a mixük javát, nem úgy, mint a legtöbb mai, kamuretro kiadványon. Kohéziója nincs az anyagnak túlzottan, a srácok nem az akkori, echte diszkófeelinget akarják prezentálni, hanem azt mutatják be, hogy például 1985-ben mi ment a diszkókban Európától Amerikáig. És ez talán pont így a legjobb, mert nem csak egy adott szubkultúrát mutatnak be a fiúk, hanem mindenből egy kicsit. Ennek megfelelően a mai “tucctucc” éra nincs is rajta az anyagon, csak a vége felé egyenesednek ki a beatek valamelyest, de ezt leszámítva még igen lassú, 110-120 bpm-es trekkek pörögnek rengeteg hangszerrel (főleg gitárral!), amikre kényelmesen el lehet lötyögni.
Természetesen huszonegyedik századi művelői is vannak ennek a stílusnak, és a lemezen is akad belőlük pár. Matthew Herbertet talán már nem kell bemutatnom, a 2006-os legjobb lemezek közé is besoroltam őt, de például befigyel Lindström a hatodik számon, akitől ma gyakorlatilag minden nyugatiasabb szórakozóhely elélvez, és teljesen odáig vannak a 20-30 éves hangzással bíró anyagaiért. S természetesen a Chicken Lips is képviselteti magát, de a megszokott exkluzív felvétel mellett további két munkát is felraktak. Kicsit sajnálom, hogy a Bad Skinnél nem tudtak jobbat írni, mert engem annyira nem bűvöl el (s sajnos mára abszolúte ezen a vonalon mozognak csak), de a másik két produkciójuk rendben van. Mint ahogy a számok jórésze is. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek gyengébb pillanatok (mert hát kevés kivétellel mindegyik mixlemezen vannak unalmas részek), de azért a cuccok jó kétharmada erősen többször hallgatós, bólogatós, csipőmozgatós zene.
El lehet varázsolódni ezzel a lemezzel 2007-ben. Négy éve még nem volt aktualitása, most viszont nagyon van. Éljen a Chicken Lips, éljen a DJ Kicks!
S persze van a témának egy konkrétabb megközelítése is: Playgroup alig egy évvel előttük, azaz 2002-ben készítette el a saját DJ Kicks-ét, amin több mint hetven percet foglalkozik a chicagói house kultúra eredetével. Talán egyszer azt is kivesézem majd.
Kapcsolódó írások:
Brazil lounge és olasz pornó soundtrack – Thievery Corporation
A brit gettók öröksége – Daddy G
gayvor üzenete:
úgy imádom a schwarz zenékben a zongorát
flynn üzenete:
vettem ma 3 féle kotont
Hmm.
Ebben a félévben van egy Nemzetközi Protokoll & Etikett nevű tárgyam. Teljesen jó, tetszenek a szemináriumok, még előadásra is bejártam (pedig idén alig voltam előadáson), szóval elmondhatom, hogy jó tárgy, színvonalasak az órák, érdekel, miegymás. Viszont. A vizsga úgy néz ki, hogy a félév végén írunk egy zh-t, amin 51%-ot kell minimum elérni ahhoz, hogy az ember elmehessen a vizsgára, ami szóbeli formában történik. A tanárunk elmondta, hogy aki tart egy negyedórás kiselőadást és a zh-n minimum 81%-ot ér el, annak nem kell vizsgáznia, megkapja az elért jegyet (ami ugye négyes, vagy ötös). Gondolom nem meglepő, hogy senki nem tartott kiselőadást eddig.
Jövő szerdán lesz két vizsgakurzusom, ezért ma felevett a penész a Neptunra, ahol ez az üzenet fogadott a tanáromtól:
Tisztelt hallgatók !
Az írásbeli vizsgára csak azok jelentkezhetnek fel akik kis előadást tartottak !!!!!!
Mit mondhatnék? Nagyon köszönöm, de tényleg. Csak tudnám, kinek jó ez, de komolyan.
Ma már ez a második posztom, úgyhogy a múltheti kedvenc lemezeimet csak holnap osztom meg veletek.
A Lusine művésznévvel alkotó Jeff McIlwain-ből könnyedén kultikus alak lehetett volna mára, azonban a korai, valóban művészi és fenomenális idm/glitch lemezeinek színvonalát egyszerűen képtelen volt megismételni. Ennek ellenére össze tudott verbuválni pár új rajongóhadat maga köré, hála az ausztrál brékereknek (Phil K és Nubreed), akik az Y4K-kon egy-egy újabb felvételét előszeretettel játszották 2005-2006 tájékán.
2007-ben pedig az lesz, ami még eddig sosem: Lusine remixalbum. A korong elvileg Amerikában már megjelent Podgelism címmel, s így könnyedén kitalálható, hogy a szerző előző, 2004-es Serial Hodgepodge longplayerét hallhatjuk neves remixelők (pl.: Apparat, John Tejada, Matthew Dear, Robag Wruhme, Lawrence stb.) átértelmezésében. Remélhetőleg ez új lendületet ad majd a karrierjének, és képes lesz ismét jó cuccokat írni (pláne az lenne kool, ha sikerülne évente, mint régen).
Lusine diszkográfia:
L’usine (Isophlux, 1999)
A Pseudo Steady State (U-Cover, 2000)
Coalition 2000 (U-Cover, 2001)
Iron City (Hymen Records, 2002)
Condensed (Hymen Records, 2003)
Serial Hodgepodge (Ghostly International, 2004)
Podgelism (Ghostly International, 2007)
A cicám elvesztésétől eltekintve nem panaszkodhatok: 2007 jó velem. Ez a hét viszont betett. Szar, mert:
- hétfőn lebetegedtem
- kedden elkezdett fájni a fogam, azóta sem múlt el
- szerdától fáj a fejem, a fronthatásnak hála legalább 10 fokot zuhan a hőmérséklet egy hét alatt
- emiatt lehangolt vagyok
- négy interjút csináltam a héten, negyedszer értem haza éjjel, eszméletlen fos állapotban vagyok
- csalódtam néhány emberben, akik körülvesznek engem
- a fizetésem több mint egy hónapja késik
A baj mindig csőstül jön. Szerencsére nemsokára találkozom Katával. Remélem sikerül szépen zárni a hetet, és felkészülni egy újra, szebbre, jobbra.
