compass!

Nem indulhatna jobban a hét annál, hogy a Warp bejelenti az új Jamie Lidell albumot, ráadásul lesz rajta Feist, és arcok a Wilcóból meg a Grizzly Bearből! Nagyon messze van még a május 17-i megjelenés (két héttel előtte lesz az új Flying Lotus is), de a Warp már így is elhalmozott idén minden jóval, teljesen megbocsátottam nekik 2009-et. Az viszont vicces, hogy a délután kapott sajtóanyagban ezt írják:

“Warp Records is pleased to announce the release of Jamie Lidell’s third full-length album “Compass” on May 17, 2010 (May 18 in the US).”

Ez Lidellnek a negyedik albuma lesz. Jó tudni, hogy ennyire számon tartják.

szakaszok

Vannak azok a szakaszok, hogy:

1. szétmegyek egy kapcsolatból,
2. nem kell senki,
3. kell valaki,
4. keresek valakit
5. nem találok senkit,
6. leszarom,
7. erre azonnal jön valaki.

Azt hiszem én most az ötödik pontban vagyok, de már látom a távolban a hatodikat.

ez a hét

Ez a hét gyorsan elment.

Elkezdtem dolgozni, bár még elég nagy a fejetlenség, és nem tudom pontosan, hogy mit fogok csinálni. Mindenesetre a héten összedobtam életem első pályázatát (nyilván segítettek benne), illetve hevesen tanulmányoztam a közoktatási, szakképzési és felnőttképzési törvényeket, mert ezeket állítólag nem árt tudnom jól. Mondanom sem kell, mennyire szopok egyelőre ezzel, de majd valahogy csak beleverem a fejembe őket. Amúgy meg elég jó a légkör, nem vagyunk sokan (kb. négy férfi és nyolc nő, változó mikor ki van bent). Annyi zavar csak, hogy mindenki párban van az irodákban, csak én vagyok egyedül az egyikben, és így sokszor magányos vagyok egymagamban. Hüpp.

E mellett elég sokat mozogtam a városban, például megnéztem Zsófival a Sherlock Holmest (tanulságos volt az este), meglátogattam Szandráékat az irodában, tegnap este/éjjel meg Harginál hallgattuk szanaszét a Gonjasufi albumot, ami egyelőre roppant erősnek tűnik. Szerencsére valamennyit bent is lehet zenét hallgatni (anélkül aztán végleg meghalnék egyedül), így sokszor lement az új Scuba album a héten (egyre jobban tetszik), ismerkedem az agoriás Balance 016-tal, meguntam a Lou Rhodes-lemezt (konkrétan az ötödik szám után annyira megszűnnek a dalok, hogy semmire nem emlékszem belőlük), lazulok a Fabriclive 50-re (ez az első dnb-vonal az elmúlt tíz évből, ami tetszik) és a többi. Tegnap hazahoztam már az új Autechre-t is, de befigyel a Nice Nice, Massive Attack, Jaga Jazzist (tök jó!), meg még néhány más album. Egyedül azt kell majd kitalálnom, mikor írok róluk, mert az problémás. Az elmúlt három napban gyakorlatilag aludni jártam haza.

Ettől független nagyon élvezem, hogy végre történnek dolgok az életemben.

erase – appear

The more you try to erase me,
The more, the more,
The more that I appear.

The more I try to erase you,
The more, the more,
The more that you appear.

Meg nem mondom, honnan került elő ez a Thom Yorke-lemez este, de segített rávilágítani arra, hogy mit csináltam rosszul az utóbbi hónapokban. Sok szép dologra emlékezhetek, és ez jó, nem akarom elfelejteni őket.

A villamoson ma rámmosolygott egy tök helyes csaj. Új szelek fújnak.

meglepni mindenkit

Közvetlen, kellemes fickó volt Martyn. Élveztem nagyon a szombatot.

Meglepni mindenkit

(interjú Martynnal)

no sense

Az új Four Tetről kéne írnom, de helyette nőkről agyalok.

Ahhoz képest, hogy a hét minden napján megyek valahova, mégis többet akarok kimozdulni.

Ilyen kósza gondolatok kavarognak bennem megállás nélkül.

kihívás

Amiről szándékosan nem írtam eddig, mert ki akartam várni, mi történik:

Felvettek a Külkerre marketing mesterszakra. Örülök neki, mert ez jelentette az egyetlen kapaszkodót egy rendszeres életvitelhez ezekben a rendszertelen és hetente többször is részeg hajnalokba nyúló hónapokban. Olyan volt ez nekem, mint valami távoli, ám idővel egyre közelebb kerülő fénycsóva az alagút végén. Ugyanakkor viszont – igen, az élet tényleg valóban ilyen szeszélyes – pont a felvételi ponthatárok megállapítása előtt kaptam egy állásajánlatot, ami nagyon jónak néz ki. Nem lesz könnyű beletanulni és csak minimálisan kapcsolódik a szakmámhoz, de látok benne kihívást, és ez izgalommal tölt el. Ma voltam bent harmadszor a vezérigazgatónál, jövő hétfőn kezdek. Nyilván minden a próbaidőn múlik – mennyire tudom elsajátítani a dolgokat, mennyire leszek szimpatikus nekik három hónap múlva és még rengeteg minden mindkét oldal részéről -, de mindent meg fogok tenni, mert erre vártam lassan egy éve.

Szóval, ez az év egész jól indul eddig. Kezdem rendbe rakni magamat; rég volt ennyire jó a közérzetem.

újra nevetni

Hosszú idő után éreztem tegnap este először azt, hogy újra élek mindennemű fájdalom és rossz érzés nélkül. A legjobb dolog azokkal együtt lenni egész éjjel, akiket a legjobban szeretsz. Most már biztos vagyok benne, hogy napról napra csak jobb lesz.

Az meg, hogy Orsival több mint három órát táncoltam megállás nélkül… na, az rokkol. Még a buszmegállóban is roptuk hazafele.

improvizált monumentalitás

Oké, vasárnap óta olvasható már a múlt kedden készített Nitzer Ebb-interjúm, de meg akartam várni ezt a posztot addig, amíg nincsenek kész a videók. Nos, a vágott anyagra még egy picit várni kell, de Roland már elkezdte feldobálni a Youtube-ra a koncerten rögzített számokat. Érdemes lesz visszanézni rá a napokban, rengeteg jó cucc várható még.

Improvizált monumentalitás

(Nitzer Ebb-interjú)

-

Magány. Az van.